Mező Szilveszter - Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 1. (Tiszaföldvár, 2006)
KIADVÁNY- ÉS FILMISMERTETÉSEK - Odorvártól Palmyráig (Bodolai Mária)
mZAVJLAGI. tudósít, „Napjainkbein a jobbágyi, polgári és nemesi inventáriumok kiadása szinte a reneszánszát éli... "— állapítja meg a történész. Ezeknek sorához csatlakozik az ő munkája is. Körültekintő leírásban tudhatjuk meg, mi mindent örökölhettek egy-egy gazdától utódai. Az örökségből pedig az utókor a gazdaság méretére, vagyoni helyzetére, sokszínűségére is következtethet. Szabó László és Gulyás Éva a Tiszazug néprajzi jellemzését tárják elénk. ly A Tiszazug vagy Körös-Tiszáéiig földrajzi fogalom volt hosszú időn át, s szinte a szemünk láttára alakult átMi-tudattal rendelkező néprajzi csoporttá. "... „Ha e néprajzi csoport paraszti kultúráját elemeztük, ... mindenekelőtt a vízparti, folyók meghatározta jellegét kell kiemelnünk. Igaz, a Z e & s K T* s Z a es Körös mente átlagába is beolvad ez^el, mégis a környezethez képest jellegzetességek is megfigyelhetők. " S ezeket fel is sorolja a szerzőpár: az építőanyagként használt nád és fűz; aztán a kialakult szőlőkultúra, halászat és az ártéri gazdálkodás meg a pásztorélet; s mindezekhez kapcsolódóan az embert születésétől lakodalmán át a sírig elkísérő ünnepek, szokások fotókkal gazdagon illusztrált tárházát láthatja az olvasó. Szabó István egy tiszazugi pedagógus, Turcsányi István életútját ismerteti, ezzel tisztelve meg a másik tiszazugi tanárt, Varga Lajost. Eredeti dokumentumokat közöl mindkét tanár tollából, így teszi hitelessé a vidéki magyar oktatást elhivatottan művelők történetét. S ami talán a legfontosabb kapocs a két ember között: mindketten mélyen kötődtek a Tiszazughoz. Magángyűjteményeikből alapozc')dhatott és születhetett meg a megye két kismúzeuma: Turcsányi István a Kunszentmártoni Helytörténeti Múzeum „szülőatyja", Varga Lajos pedig Magyarország első földrajzi múzeumának megalapítója. Ekképp kapcsolódhat a kötetbe Pusztai Gabriella írása Bozsik Kálmán fazckasmesterről, aki kunszentmártoni lévén öregbítette művészi tökélyre emelt mesterségével a magyar fazekasok hírnevét, s a Tiszazugot az ország határain túl is ismertté tette. Az utazni szerető földrajztanárt tiszteli meg jelen sorok írója egy itáliai történelmi kirándulás fotókkal színesített leírásával. A kötet utolsó szerzője, Mező Szilveszter, nem mindennapi tudósítást ír a történelmi távlatokba tűnt szíriai romváros, Palmyra történetéről. Örömteli utazás ez a kétezer évvel ezelőtt élt Zenobia királynő ma már elfeledett városába. Bodolai Mária szakaszának természetföldrajzi „leleteit" és az abban folyó életet: „A fok lehetővé tette a víz szétterítését, megöntözte a réteket, s olyan természetes ökológiai rendszert teremtett, amely az_ úgynevezett »réti ember« számára csaknem teljes megélhetési biztosított. "Ehhez a fejezethez kapcsolható Túri Zoltán tanulmánya az ismeretlen Szolnoki-ártérről, mely a fiatal geográfus jóvoltából többé nem a „terra incogniták" listáját szaporítja immár. Térképein jól behatárolja a leírt területet, jegyzetei, szakirodalmi hivatkozásai pedig szerzői felelősségét mutatják. Nóvák László Ferenc a néprajz és a földrajz „házasságából" született, településnéprajzi írásában a Tiszazug geográfiai meghatározásait veszi számba. Tanulságos írás ez arról, hogy a földrajzi környezet hogyan határozhatja meg az ember életmódját, mesterségeit, a letelepedéshez pedig hogyan választ az adott területen legalkalmasabb portát; ezzel szinte meghatározva egy-egy település térképészeti szempontból is nagyon fontos szerkezetét. Csetényi Mihályné a Tisza mentén honos növényeket veszi sorra, mégpedig többféle szempontból. A legfontosabb talán a gyógynövények listája; ezt követik az ehető növények, amelyeket a gyűjtögető ember évszaktól függően ehet, vag}' finom, hűsítő italt készíthet belőle. A tanulmányt záró igen kedves kis fejezet a gyermekjátékokhoz való alapanyagokat sorolja fel, s megtudhajuk, mi kell a fűzfasíp, a bodzapuska és a kukoricahegedű elkészítéséhez. Vadász István Nagyiván településföldrajzi jellemzőiről írt egy rövid fejezetet. Ez a falu tulajdonképpen természetföldrajzi kistájak „találkozópontja"; egyben halmok és vizek világa is, és földrajzi nevei a kutató számára igen sokat mondhatnak. Fontos fejezetet szentel a természeti viszonyok és a paraszti élet kapcsolatának. Ebből a tanulmányból már a kunhegycsi tanyákra léphetünk át Szabó Lajos jóvoltából. A tanya szinte egy „összkomfortos munkahely", amelynek lakója és birtokosa tulajdonképpen minden reggel a munkahelye kellős közepén ébred. E letűnt tanyavilágnak állít szép emléket ez a rövidke írás. A Tiszazug már a történelem előtti időkben is emberi lakóhely volt. Ennek bizonyságait ássa ki a régész, és teszi közzé a meglelt kincsekről szóló tanulmányában. Madaras László egy cibakházi korai avar fejedelmi sír megtalált maradványait, s a régészeti leletek rajzaival illusztrált elemzést tár az olvasó elé. „Hagyatéki leltárak és tanulságaik" címmel Bagi Gábor a tiszaföldvári paraszti háztartások és gazdaságok XVIII—XIX. században használatos felszereléseiről
