Mező Szilveszter - Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 1. (Tiszaföldvár, 2006)

KIADVÁNY- ÉS FILMISMERTETÉSEK - Bellon Tibor: A Tisza néprajza (Benedek Csaba) - Bolygónk színeváltozása. Ember és természet megbomlott harmóniája (Fazekas István)

KIADVÁNY- ES FILMI S MERTETÉS EK Bellon Tibor: A Tisza néprajza Artéri gazdálkodás a tiszai Alföldön Timp Kiadó, Budapest, 2003. 230 o. Posztumusz könyvet tartunk a kezünkben, a 2004ben elhunyt Bellon Tibor utolsó nagyívű munkáját. Rendkívül szomorú ez mindannyiunk számára, akik ismerjük a hagyatékot, a számtalan kiváló könyvet, cikket. Bellon Tibor nemcsak a szakma, a néprajzosok számára írt izgalmas és lebilincselő olvasmányt, hanem olyanok számára is, akik kicsit is érdeklődnek a népi kultúra, az ártéri haszonvételek, a szabályozás előtti Tisza élete iránt, illetve akit bármilyen formában érdekel elődeink életmódja. A földrajzkutatók a térképek és a fokgazdálkodás sok-sok adatából, a nyelvészek a számtalan határ- és dűlőelnevezésből, a botanikusok a növények páradanul gazdag névanyagából és leírásából, a történészek pedig a történelmi adatokból, levéltári forrásokból, az életforma adalékaiból kaphatnak a maguk számára is értékes információkat. Bátran állíthatjuk, hogy aki a legkisebb mértékben is kíváncsi a néprajztudomány módszereire, eredményeire, interdiszciplináris kapcsolataira, s most vág neki az ismerkedésnek, annak az egyik legkiválóbb kalauz ez a kötet lehet! Az ősfoglalkozásokon (gyűjtögetés, halászat, vadászat) kívül képet kapunk az apróbb haszonvételekről (vessző, gyékény, nád stb. felhasználásáról), az erdőlésről, gyümölcsösökről, a vízi szállításról, az állattartásról, a fokgazdálkodás alapjairól és az egész életmódról. Olyan alapvető, évezredes alapigazságokat olvashatunk a munkában, melyeket elődeink már tudtak, de mi mégis keresztülléptünk rajtuk, mondván: elavult dolgok ezek! Ilyen alapigazság például hogy: „a természetet nem leigázni kell, mert az nem is hagyja magát, hanem vele együtt élni harmóniában, mindennek a hasznára és törvénye szerint. Az ártérhasznosítás alapelve az volt, hogy az ember munkája során együttműködött a természettel, jelhasználta az ősi növény- és állatvilág nyújtotta lehetőségeket, és szolgálatába állította az árvizeket is. "— írja a szerző. Talán ha azok is elolvasnák ezt a kiadványt, akik adott esetben igen komoly kérdésekben döntenek (árvízvédelem, természetvédelem, ártéri gazdálkodás stb.), nemcsak a mai igényeket vennék figyelembe, hanem elődeink életét, a tanulságokat, az eddig elért eredményeket is. Akkor könnyen lehetséges, hogy sokkal boldogabb világban élhetnénk, s unokáinknak is maradna valami abból a világból, amit még nagyapáink hagytak ránk. Benedek Csaba

2 Bolygónk színeváltozása Ember és természet megbomlott harmóniája Szerk.: Fekete István—Mező Szüveszter Tiszazugi Földrajzi Múzeum Tiszaföldvár, 2003.160 o. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum gondozásában megjelent értékes és figyelemre érdemes kiadványt nyolc fiatal, ám a földrajzi ismeretek hazai terjesztésében és a geográfia tudományos művelésében korántsem ismeretlen szerző cikkeiből állította össze a szerkesztőpáros. A kötet földgolyónk nyolc — földrajzilag, kulturáksan és táji habitusát tekintve is — egymástól igen távok, a társadalom és természet kapcsolatának alakulásában azonban — amint arra a kiadvány alcíme is utal — mégis sok közös vonást mutató vidékére kalauzolja el az olvasót. A természet és társadalom vélt vagy valós harmóniájának megbomlása, a hagyományos tájhasználat megváltozása képezi a vezérmotívumot a cikkek döntő többségében, és teremti meg egyúttal a kohéziót — a szerkesztői szándék szerint — azok között. Minden sokszerzős munkában különös terhet ró a szerkesztőkre az eltérő érdeklődésű, látásmódú, stílusú szerzők cikkeinek viszonylagos egységbe kováNéprajzkutató, muzeológus, Damjanich János Múzeum, 5000 Szolnok, Kossuth tér 4. E-mail: bcsaba@djm.hu