Mező Szilveszter - Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 1. (Tiszaföldvár, 2006)

KIADVÁNY- ÉS FILMISMERTETÉSEK - Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Pató Mária)

TISZAPTLÁG I. Tiszaföldvár Fejezetek a város történetéből Szerk.: Kelemen Eva—Pató Mária— Szlankó István. Tiszaföldvár, 2002. 286 o. A millenniumi év nagyon sok településen alkalmat adott olyan kiadványok megjelentetésére, amelyek az adott község vagy város történetét, művelődéstörténetét, műemlékeit, természen értékeit, helyi nevezetességeit tárja fel, ezáltal lehetővé téve polgárainak saját településük, környezetük jobb megismerését. Erre vállalkozott a Tiszazugi Földrajzi Múzeum irányításával egy kutatókból és helytörténészekből álló kis csapat is, akik Tiszaföldvár történetét mutatják be a kezdetektől napjainkig. Ez úttörő munkát jelentett, hiszen korábban ilyen jellegű összefoglaló tanulmánykötet még nem jelent meg a településről. A kötet — Kelemen Éva tollából — „Tiszaföldvár természetföldrajzi adottságai "-níik ismertetésével indul, a település pontos földrajzi helyzetének meghatározásával, tájföldrajzi besorolásával. A geológiai kutatások és az ősfolyók által lerakott üledékekből előkerült éismaradványok arról tanúskodnak, hogy rendkívül gazdag és változatos állatvilág élt itt a jégkorszak idején. A terület termeszed értékeit bemutató egységet Mille János és Tóth Tamás állították össze, melyből a KÖJU'MV klek é.-. .1 kö/.ép-ŰN/.ai ui| érdekes egysege tarul fel. A Tisza-völgy népe ősidőktől együtt élt a hajdani „vízivilággal". A sajátos adottságokhoz nemcsak alkalmazkodott, de hasznosította is azokat. 1846-ban elkezdéídött a rendszeres folycíszabályozás, 1863-ban pedig létrehozták a Szolnok-Csongrádi balparti Tiszaszabályozó Társulatot. A Helytartótanácstcil kapott összegből 28 km hosszú gát készült el, a töltések keresztmetszete 50 m

2-re növekedett. Ezeket a feladatokat 1948-ig az árvízmentesítési társulatok végezték, és csak ezt követően vált állami feladattá valamennyi vízgazdálkodási, vízszabályozási munka. Szlankó István „A Tisza szabályozása" című tanulmánya erről a több mint százéves munkáról számol be. Az okleveles adatok 1467-ben emlíük először a település nevét, de a legkorábbi régészed leletek bizonyították, hogy már a középső neolitikumtól éltek itt emberek. Cseh János régész munkája a feltárt leletek alapján egészen a korai Árpád-korig kíséri végig a település történetét. Tiszaföldvár történetére vonatkozóan kevés levéltári anyag ismert, mert 1944-ben a város levéltára megsemmisült, csak szórványai maradtak meg. A kutatás nehézsége ellenére Bagi Gábor történész alapos kutatómunkája nyomán mégis feltárul közel ezer év történelme. A következő korszak történéseit Szikszai Mihály „Tiszaföldvár története 1876—1993" című munkája vizsgálja. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye megalakulásától kezdődően a települést a Tiszai Alsó Járáshoz sorolták, 1884-ben pedig járási székhellyé jelölték. Ez indította el azt a fejlődést, mely a környező települések közül kiemelte. Az I. majd a II. világháború veszteségei azonban a települést sem kímélték, de a megtorpanás után új lendületet vett: 1970-ben nagyközséggé nyilvánították, 1993-ban pedig városi rangot kapott. Tiszaföldvár sohasem tartozott az iparilag fejlett települések közé, de ez nem jelenti azt, hogy a szolgáltató- és feldolgozóipar ne lett volna jelen az egyes történelmi időszakokban. Vas Béla „A »maga keze által...«" című ismertetésében rövid ipartörténeti áttekintést ad. Az első céhes emlék 1778-ból származik, a tímárcéh pecsétjét a Magyar Mezőgazdasági Múzeum őrzi. 1851ben már 57 kézműves iparos működött a faluban. Az első nagyipari létesítmény a téglaégető volt, de a XX. század elejére több fontosabb üzem is megkezdte működését (Martfűi Téglagyár Rt., Cikta Cipőgyár). Az ötvenes évek elejére a település ipari életében nagymérvű változás ment végbe. Martfű, mely korábban Földvárhoz tartozott, önálló községgé vált, így az anyatelepülés elveszítette legjelentősebb ipari létesítményét. FIrbán László alapos tanulmányában a mezőgazdaság XX. századi szakaszait vizsgálja, és elemzi azokat a kisüzemi gazdálkodáson át a nagyüzemi keretek lebontásáig. A Tiszaföldvár lakosságára vonatkozó első adatokat az 1571. évi szolnoki török defterben találjuk. A XVIII—XIX. századi népesség és társadalom alakulását vizsgálja Gulyás Katalin, aki a felekezeti hovatartozásokat, házasságkötéseket, természetes szaporodási