Mező Szilveszter - Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 1. (Tiszaföldvár, 2006)

KIADVÁNY- ÉS FILMISMERTETÉSEK - Odorvártól Palmyráig (Bodolai Mária)

mutatókat szemléletes grafikonok segítségével ábrá­zolja. Mivel meglehetősen szűkösen maradtak fenn a társadalom vizsgálatára alkalmas írott források, a kö­zösség feltérképezéséhez az anyakönyvek alapos kuta­tása jelenthet támpontot. A tiszaföldvári egyházak közel fél évszázados múlt­ját Szlankó István dolgozta fel, végigkövetve a refor­mátus, katolikus, evangélikus és izraelita felekezetek történetét. A község oktatástörténetének kezdetéről forrás­hiány miatt keveset tudunk. Megbízható adatok a köz­ség újratelepítésének időszakát követő korból marad­tak fenn. 1720 után már rendszeres iskolai oktatásról beszélhetünk. Tálas László tanulmánya az ezt követő korszakok oktatástörténeti eseményeit tárja fel néhány helyi specifikummal kiegészítve. Szlankó István „Alkalom adás mívelődhetésre... " című összegzésében a közműveléídés XIX—XX. századi fon­tosabb eseményei, eredményei kaptak helyet. A különbőzéi egyletek, olvasókörök, egyesületek a helyi társadalom működésének, a közösség egyes cso­portjai önszervezcídésének a reformkortól kezdődően fontos színterei voltak. Gulyás Kataün kiváló adattára 1951-ig segít eligazodni a különböző tevékenységi és érdeklődési körök alapján szerveződő csoportok kö­zött. A település egészségügyi helyzetéről a XVIII. szá­zadtól kezdve rendelkezünk adatokkal. Zádorné Zsol­dos Mária alapos levéltári kutatása nyomán kibontako­zik a közegészségügyi helyzet és intézményrendszer alakulása. A monográfia igazi eszenciáját, mintegy összegzé­sét Szlankó István „történelmi sétája" adja. Olyan to­pográfiát kapunk, melyből régi emberek, házak, utcák, arcok tekintenek le ránk, kései utódokra, akik nem ismerhettük a régmúlt világát. A település fejlődését és annak tendenciáit Borza Attila polgármester vállalkozói, ipari adattára villantja fel. A szerkesztők igyekeztek régi fényképekkel, tér­képekkel, archív kéziratokkal gazdagítani az írott tanul­mányokat, színes képmelléklettel zárva a település gaz­dag történetét bemutató könyvet. Paid Mária 1 Odorvártól Palmyráig Múzeumi Levelek 78-79. Szerk.: Gulyás Éva—Szabó László (Emlékkötet dr. Varga Lajos tiszteletére) Szolnok, 2003. 257 o. Kevés az a XX. századi egyéniség Magyarországon, aki óriási tudásával nem kérkedik, hanem tovább gyarapítja azt. Még gyérebb számban található olyan tudós ember, aki gimnáziumi tanárként osztja meg ismereteit diákjaival és munkatársaival. S ha valaki nyugdíjas korában sem pihen, hanem addig össze­gyűjtött kincseiből múzeumot alapít, az már valóban oly ritka, mint a fehér holló. S hogy mégis szerencsénk volt ismerni egy ilyen nagyszerű tanárembert, azt Szol­nok megyében a sors ajándékának tekinthetjük. Varga Lajos Tanár Úr Tiszaföldvár díszpolgára, a geográfia kiváló ismerője, gyémántdiplomás tanár volt. Kilenc­venedik születésnapjára szerettek volna barátai, isme­rősei, múzeumi kutatótársai tisztelegni, megbecsü­lésüket kifejezni, de az élet másként intézkedett... S mégis. A Damjanich János Múzeum két nagy­szerű szerkesztőjének becsületére válik, hogy Varga Lajos előtt tisztelegve kötetet állítottak össze. Ennél szebb születésnapi ajándékot tollforgató embernek talán nem is adhatnak. Így született meg a Múzeumi Levelek 78-79. száma. A könyv első lapján a sokat tapasztalt ember biztató mosolyával tekint az olvasóra Varga Tanár Úr, mintha csak azt sugallná: Köszöntelek Olvasó, lapozz tovább! A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igaz­gatósága nevében tisztelgő születésnapi megemléke­zést olvashatunk Horváth László tollából; Tálas László pedig, aki hosszú ideig a tiszaföldvári gimnáziumban dolgozhatott együtt vele, a középiskolai tanárról írt szép összefoglalást. Varga Lajos kiváló követője és tanítványa Szlankó István. O „örökölte" a Tiszazugi Földrajzi Múzeumot, miután Varga Tanár Úr végleg nyugdíjba ment, de azért ezután is együtt járták Magyarország hegyeit és barlangjait. Korábbi túráik közben fedezték fel a Bükk­ben az odorvári Hajnóczy-barlangot. Ezekrtil a kutató­táborokról szól az írás, szakszerű rajzokkal, fotókkal kiegészítve. Botka János azonban visszatérek az olvasót Tisza­földvárra, s egyben el is repíti a történelmi múltba: Tiszaföldvár város címerének történetét igen alapos tanulmányban írta meg a szerző. 1 liánypótló munka ez mindenképpen, egyben kiegészíréíje a város történel­mét fürkésző kutatóknak is. A szerző megállapítja, hogy ,yA jelképekhez való tudatos viszony megvalósítása rendkívül felelősségteljes feladat volt minden korban, s azjelenleg is. A jelképek, lényege és használatuk jelentősége ugyanakkor mindig csak konkrét ismereteken keresztül mutatkozik meg igazán. Olyan ismeretekre van tehát szükség amelyek fele­lősséggel közvetítik a ... szimbólumörökség jövőbe ívelő részleteit. " A szerző alaposságát dicséri és mutatja a bőséges irodalomjegyzék. Tóth Albert és Tóth Csaba tollából már természet­földrajzi fejezetet olvashatunk a Közép-Tisza-völgy­ben természetes úton kialakult fokok keletkezéséről. A Tisza, a „legmagyarabb és a világ legkanyargósabb fo­lyója" bőven szolgált már meglepetéssel. A két szerző alapos táblázatban gyűjtötte össze a folyó e rövid 1 Könyvtáros, múzeumpedagógus, Damjanich János Múzeum, 5000 Szolnok, Kossuth tér 4. E-mail: pamarcsi@djm.hu

Next

/
Oldalképek
Tartalom