Mező Szilveszter - Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 1. (Tiszaföldvár, 2006)

ÉRTEKEZÉSEK - Barabás Imre—Túri Zoltán: Néhány adalék a Tiszazug vízföldtani adottságainak és ivóvízellátásának vizsgálatához

részei benyúlnak oda (MAROSI Sándor et ah, 1990). Tanulmányunkban a témaválasztásnak megfelelően a Tiszazug vízföldtani kistáj pleisz­tocén fejlődéstörténetét és az egyes települések hidrogeológiai adottságait tárgyaljuk. Az említett kitűnő hidrogeológiai viszonyok az egykori ősvízrajzi állapotoknak köszönhetőek, elsősorban az Ös-Dunának, amely már a felső­pannonban (kb. 7-8 millió éve) megjelent a terü­leten, vastag, kitűnő vízadó képességű homok­rétegeket telepítve az amúgy medencebelseji kör­nyezet ártéri kőzetlisztjei és agyagjai közé (BARABÁS Imre, 2004). A pleisztocén víztároló rétegek kialakulása A felső-pannonban a nagy ősfolyó még nem a későbbi nyomvonalon — a Pilis—Nagykő­rös—Kecskemét—Lakitelek—Csongrád terület­sávon — haladt délkeleti irányba, hanem egy sarkantyúszerűen benyúló és kimagasodó miocén vulkanithegy eltérítő hatásának köszönhetően nyugat felől megkerülte Kecskemétet. Ballószög és Városföld táján északkeletre fordult, durva­szemcsés hordalékával elárasztva a Kiskunfél­egyháza—Csongrád—Tiszakécske—Cserkesző­lő—Nyárlőrinc—Bokros települések által hatá­rolt intenzíven süllyedő térséget (a Dél-alföldi­süllyedék északi részét). A folyó futását tehát ez a jelentős törésrendszerhez kötődő, nagyméretű térszínsüllyedés határozta meg, amely egyben erózióbázisát is képezte. A feltehetően nagyobb mélységig lehatoló és ma is „élő" szerkezeti vonalak fontos szerepet játszanak a homokokban tárolt vizek gázossá­gának, hőfokának és oldott anyagtartalmának A vizsgált teriilet elhelyezkedése a termes^etjoldraj^i tájbeosztás szerint (Térkép: Túri 'Anitán)

Next

/
Oldalképek
Tartalom