Mező Szilveszter - Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 1. (Tiszaföldvár, 2006)
ÉRTEKEZÉSEK - Barabás Imre—Túri Zoltán: Néhány adalék a Tiszazug vízföldtani adottságainak és ivóvízellátásának vizsgálatához
alakulásában. Ez utóbbi tulajdonságokat palackozóüzemek és gyógyfürdők sora hasznosítja, híressé téve ezt az országrészt. A pleisztocén kezdetén, 2,4 millió évvel ezelőtt véget ért a felső-pannon utolsó szakaszában beköszöntő — nedvesebb időszakokkal tagolt — hosszú száraz periódus és az éghajlat ismét csapadékossá vált. Az Os-Duna erőteljesen emelkedő magashegységi vízgyűjtő területein hatalmas vízmennyiség keletkezett, mely az esésviszonyokból adódóan a Kárpát-medence belseje felé talált lefolyást. A szállított hordalékanyag jelentős része már a Kisalföldön lerakódott, az óriási víztömeg a Visegrádi-szoroson keresztül a Nagyalföldet is elárasztotta. Mivel a Sári—Örkény—Dánszentmiklós környéki miocén vulkanitvonulat a levantei végére teljesen eltemetődött, a kialakuló kavicsos hordalékkúp terepakadály hiányában a Pilis—Csemő—Nagykőrös—Tiszakécske—Kerekdomb—Csongrád vonalig terjeszkedett, kisebb mellékágakat bocsátva Szolnok—Tiszaföldvár irányába. Egyre finomodó szegélyüledckci átléptek a mai Tisza vonalán, lényegében még Kunszentmártonban is nyomon követhetők a szelvényeken. Az alsó-pleisztocén rétegek kiváló vízhozamok adására képesek, de jelentős mélységbeli elhelyezkedésük miatt azokat eddig alig tárták fel. Az Ös-Duna hordalékkúp-építő tevékenysége az 1,8 millió évvel ezelőtt kezdődő középséípleisztocén során is jórészt megmaradt. A Tiszazug északi határrészén — Nagyrév környékén — az utolsó süllyedési fázis üledékei még finomhomokosak, agyagosak, a vastag Duna-homokok csak Tiszainoka magasságában jelennek meg. A felső-pleisztocén kezdetén, 700 ezer évvel ezelőtt újabb jelentős változás következett be az Alföld ősvízrajzában. Az Északi-középhegység intenzív emelkedése miatt az onnan érkező vízfolyások hordalékszállító képessége jelentősen megnövekedett. Az Ős-Duna által feltöltött területeken — így a Tiszazugban is — ellentétes folyamat játszódott le. Az ősfolyó fokozatosan nyugatra vándorolt és elhagyta a területet. Ettől kezdve az észak-északkelet felől érkező kisebb vízfolyások aprószemcsés homokkal, agyaggal töltötték fel a térséget. A jóval kedvezőtlenebb oldalirányú utánpótlásból adódóan az ide telepített kutak vízhozama töredéke az idősebb rétegeket feltáróknak: 1500—2500 l/p helyett 300—500 l/p. A fentiekből következik, hogy az ivóvízkutak többsége a középső-pleisztocén legfiatalabb homokrétegeire települ, melyek egyesítik magukban a kiváló vízadó képességet a viszonylag olcsó elérhetőséggel. Vízminőségi szempontból is kiegyenlített a helyzet. Az alsó- és középsőpleisztocén rétegekből származó vizek hasonló oldott anyag- és gáztartalommal rendelkeznek, egyedül a terület nyugati és déli szélén észlelhető jelentős hígulás a Duna kavicsos hordalékkúpjából származó rétegvíz-utánpótlás miatt. Az egyes települések vízföldtani viszonyai A terület ősvízrajzának vázlatos ismertetése után az egyes települések aljzatának vízföldtani adottságait tekintjük át az említett korszakok szerint csoportosítva. 2 Tiszaföldvár A város területén lemélyített kutak geofizikai szelvényei szerint az ivóvíz beszerzésére felhasználható pleisztocén — jelentős üledékföldtani különbségekkel rendelkező — összlet vastagsága kb. 290 m. A korbeosztás a következő: Felső-pleisztocén: 0 3 —91 m között Középső-pleisztocén: 91—222 m között Alsó-pleisztocén: L 222—290 m között Az alsó-pleisztocénben az Ős-Duna több jó kifejlődéséi apró- és középszemcsés homokréteget rakott le, melyek hagyományos réz szitaszövetes szűrőzés mellett is 720—1300 l/p 2 A medenceterületek belsejében — ahol a negyedidószaki rétegek jelentős vastagságot érnek el — a kvarter alsó határát csak a fúrási szelvényeken tanulmányozhatjuk. A két nag}' kiterjedésű, fiatal depresszió: a Dél-alföldi süllyedek és a Körösvidéki süllyedek érintkezési zónájába eső Tiszazug területén szintén nem egyszerű a pleisztocén összlet alsó és felső határának kijelölése. 3 A holocén rétegek vastagságának meghatározása és pleisztocéntől való elkülönítése elsősorban biosztratigráfiai leletek segítségével lehetséges Az alluviális szelvények felszín közeli részét hagyományosan holocénként torolják be.
