Drávucz Éva - Tóth Marianna - Horváth Marianna: Az óvodák fejlődése lakóhelyemen a felszabadulástól napjainkig (2018) / 1658-2018

2

Özv. Dénes Sándorné, nyugdíjas óvónő, a következő képpen emlékszik vissza:

"zsúfolt, tömeges intézmény volt. Milyen nehéz volt 120 gyermeknek pusztán csak a testi épségét megőrizni, nehogy megfelelően nevelni őket."

A puszta számok is elárulják, hogy ezekben az években az óvoda megőrző helynél, egyéb nem lehetett - átlagban 60-100 gyermekkel igazi nevelés még helyes tervezés és az óvónők jószándéku műnk .ja mellett sem képzelhető el.

A tárgyi felszerelés két lócánál nem volt egyéb, - ha rajzolni akartak leguggoltak a padlóra és a lócán rajzoltak. Játékuk otthonról hozott játékokból állt: rongybabák, kukoricacsatka, izékszár /levágott kukoricaszár./

Nemcsak az óvodai termek létrehozásáról kellett gondoskodni, hanem a sok nélkülözést szenvedett gyermekek élelmezéséről is. A község lakosságának zöme mezőgazdaságban dolgozott, igy szükségessé vált, hogy a gyermekek étkeztetéséről az óvoda gondoskodjón.

1946-tól, 1950-ig, a nyári időszakban, a gyermekek részére napközi otthont hoztak létre - ekkor a gye <mek létszám 100-200 volt.

A Vöröskereszttől "unra" csomagot kaptak az óvodák /tejpor, kakaópor/ és ebből állították elő a gyermekek tízóraiját. Sok, lelkes anya ko—sárral a karján járta a falut, élelemért, a napi főzéshez.

A gyermekek szőnyegen aludtak és az MNDSZ-től takarót kaptak. Nem volt könnyű a hiányos felszereléssel a gyermekeket ellátni.

Az óvoda működési ideje: reggel 7 órától, este 7 óráig tar~ -to.tt.