Csetényi Mihályné: Egy amatőr régész és nyelvész a 19. században. Kovách Albert csépai postamester élete és munkássága (2016) / 1613-2016
Budapestre utazott. Römer úrnak körünkben való megjelenésének kedvező utólagos hatása is volt. Ugyanis T.-Ughon oct. 28. és 29-én báró Fechtig Imre úr saját birtokán a kéménytetői magaslaton ásatásokat eszközölt, hol egy kőkori telepből csont- és kő eszközök kerültek elő. Ez alkalommal ott megalakult a tiszazugi archaeológiai társulat, egyenlőre csak magán jelleggel szakkönyvtár és muzeumalapítás, és ásatások eszközlése czéljából. A tiszteletbeli elnökség elfogadására Rómer Flóris úr kéretett fel. Az alapítandó múzeum számára az alapító tagok felajánlották a birtokukban lévő régiség tárgyakat; melyeknek elhelyezésére felajánlott elismerésre méltó áldozatkészséggel Schweiger Lajos úr egy berendezett múzeumtermet Puszta-István házán, a hová ismét november 4-re folytatandó ásatásokra Schweiger úr a társulatot meghívta. A.É. 1877. XI. k. 27. o.-Kun-Szt-Mártonban Rómer Flóris serkentésére, Széli Farkas archeológiái társulatot alakított, melynek czélja, az úgynevezett Tiszazugot régészeti tekintetben kikutatni, szakkönyvtárt állítani, s a történelmi és régészeti tudományokat népszerűsíteni. Ezen egyesület tagjai eddigelé; Széli Farkas, Fechtig Imre báró, Elek Salamon, Schweiger Lajos, Kovács Albert, Tóth Endre, és Eördögh Gyula. Ezen kis kör rendre összejöveteleket tart, hol régészeti tárgyak beszéltetnek meg, Puszta-Istvánházán egy már több, mint 500 darabra terjedő régészeti gyűjteményt állított, ásatásainak leírását elkészítette, s czélul tűzte ki azt is, hogy a Nagy-Kunságban nagy mennyiségben előforduló obsidian - s csonttárgyakból oly régészeti múzeumok s főiskolák számára, hol ezek nincsenek, ajándékokat küldjön. A.É. 1877. XI. k. 64-65. o.-Rómer Flóris régészeti buzgóságának fényes eredményei közé, az általa újabban múlt évi okt. 12-én alakított tisza-zugi arch, társulatot méltán számíthatjuk. E társulat múlt évi működésének eredményeiről máris egy alaposan kidolgozott, 37 fametszettel illustrált részletes jelentést bocsátott közre. A társulat múlt évi nov. 4-ig négy nagyobbszerű ásatást, úgymint; kettőt Szelevényen, Puszta-Istvánházán, és T-Ughon rendezett. A legelső, vagyis az okt. hó. 16-kai szelevényi ásatás alkalmával egy 1.50 méter átméretű, s 63 cm. mélységű kerek sírgödör találtatott, melynek oldala és feneke kemény sárga agyagréteg volt. Ezen sírgödör közepe táján találtatott egy emberi csontváz, és pedig hihetőleg ülőhelyzetben, mert ezen váz láb- és karcsontjai, mind a koponya közelében egy rakáson feküdtek. Ezen csontvázat csupa csont szerszámok, nyílhegy, szarvasagancs, kalapács, sat. és hamu környezték. Okt. 19-én, a Puszta-Istvánháza határában lévő három halom egyike lön kutatás alá véve. Ebben egy keletről nyugatra fekvő 30 méter hosszú fadorongokból összeállított sírkamra hozatott napfényre. A faburkolat alatt három emberi csontváz egymás mellett, fejjel délnek hanyattfekvő állapotban feküdt. E csontvázak hossza; 1.63, 1.34 és 1.26 méter volt. A koponyák egyike sem volt egészben felvehető. Az első csontváz jobb karja feje felé fel volt nyújtva, a bal karja lefelé. A másik két csontváz karja mind egyenesen lefelé kinyújtva lábszáraiknál fekve találtattak. Mind a három csontváz, valamint cement, méz /?mész/, homok és agyagvegyülék féle, 2 centiméter vastagságú, szürke fehérségű, kemény anyagtapaszon feküdt; azonban már térdeiken túl lábaik tiszta homokon nyugodtak. E csontvázak mellett semminemű régiség nem találtatott. Az ughi ásatással az úgynevezett barbárkori konyha-hulladékok telepeinek egyik leggazdagabb helye lett felfedezve hazánkban. Az egy napi ásatás alatt napfényre hozott leletek száma összesen 1047 darabra megy, melyek cserép, csont- s kő-régiségekből állottak. A cserépdarabok kezdetleges 41
