Winter András: A fejlődéselméletről - darwinizmusról a hadifogolytáborban (1917) / 1567-2012

- 5 -V előnyösen felruházott, környezetükhöz kevésbé alkalmazkodott egy fajbe

li társaikkal szembe

n jobban vannak biztosítva, gyorsabban elszaporodnak, mint azok, amelyek ellenségeik üldözésének idővel áldozatává lesznek, élénk színű szárnyaik által könnyen és messziről észrev^tetve. Az állatoknak környezetükhöz való alkalmazkodási képességét mimikr

inek nevezzük... Ilyféle példa százával adódik, de az eddigiek is elégségesek annak bebizonyítására, hogy azok sz egyedek, amely 9k valamely véletlenül megszerzett előny által társaikkal fölényben vannak, gyorsabban szaporodhatnak és amazok fölé kerülnek. Hasonló folyamat ez ahhoz, amelyet az ember a mesterséges kiválasztás által a háziállatoknál és a haszon-növényeknél megindított... Ezt a folyamatot, a mesterséges kiválasztással szemben, természetes kiválasztódá

snak nevezzük. Darwinnak az érdeme, hogy a természetes kiválasztódás Jelentőségét a fajok eredetére vonatkoztatva a példák százai által megvilágította és ezen az úton bebizonyította. Egy másik, és a leszármazástan fejlődési menetére hasonlóan fontos kérdés azonban az is, hogyan Jöttek ezek a változások létre? Darwin nézete, mint futólag érintettem az, hogy az Összes organiimusok bírnak ezen átváltozás! képességekkel, azonban ezek az elváltozások csak lassanként Jönnek létre, teljesen észrevétlenek... Darwin azonban úgy véli, hogy ezek a kis és nem feltűnő változások az idők folyamán, sok generation át, oly nagyszámú elütő tulajdonságokká alakulnak, amelyek aztán lassanként úi fajok keletkezéséhez vezetnek. Darwin új theoriái mind a tudományos, mind a laikus körökben nagy felt'ir.ést okoztak, ami nagyon érthető volt, mivel régi, meggyökeresedett előítéletek állottak feltevéseivel szemben. Ezekkel a régi előítéletekkel szakítani nem volt könny'í, mivel Darwin az embert ls az organikus