Winter András: A fejlődéselméletről - darwinizmusról a hadifogolytáborban (1917) / 1567-2012

- 1 -V "A természettudományok, dacára korunkban elért magas virágzásuknak, aránylag nagyon rövid múlttal bírnak. Bár már az ókorban találkozunk az első term.tud.-i ismeretek kezdetével, mégis a bizonyítékok melyek részinkre fennmaradtak azt mutatják, hogy azon távoli korok tudása csakis egyes megfigyelések gyűjteményének tekinthető csak, minden sisternaticai összefüggés nélk'il. Az egész természettudomány az orvosi növények meglehetősen széles körŰ ismeretéből állt, tehát pharmakognostikai ismeretekből, és a*; orvostudomány mtívelőire szorítkozott. A botanikának a pharmacognosiától való elkülönülésével kezdődik a botanika tulajdonképpeni virágzása, mert csak ettől kezdve adhatta magát a botanikus a botanika tulajdonképpeni céljának elérésére, a növények alakjának, felépítésének, életmódjának, fejlődési folyamatuknak és Összetartozandóságuknak a megfigyelésére, vagy másképpen: a szakkifejezésekkel élve a morphologiai, anatómiai, physiolosiai, biologiai és systematikai szempontok zavartalan érvényesítésére. Bizonyosan a legnehezebb s talán a legérdekesebb fejezete a botanikának a növények összetartozandóságáról szóló tan, a leszármazási alapon álló systematika vagy; rendszertan. A növénytannal tudományosan foglalkozóknak már korán felt'ínt, hogy vannak egyes növény-csoportok, melynek egyes tagjai kMlső hasonlóságuk által szemlítomást Összetartoznak és a növénysyűjtők a herbáriumaikban a növényeiket hasonlóságuk szerint is elkezdték csoportosítani. A botanikai tankönyvekben is hasonlóságuk szerint csoportosították a növényeket, ami a studiumot nagyon megkönnyítette. Ezek az első, meglehetősen ügyetlen kísérletek tudományos alapot azonban csak akkor nyertek, midőn a 16.század második felében llnne Károly svéd botanikts felállította ismert hírű növény systemáját, melynek alapjául a szaporodási szervek számát és elhelyezését, illetve