Winter András: A fejlődéselméletről - darwinizmusról a hadifogolytáborban (1917) / 1567-2012
- 2 -V a porzókat és a bibét vette. —• Systemáknak felállítása a botanikában és a zoologiában, melyeket dús koronájú fával hasonlíthatnánk Össze, mely fa törzse a közös ős-alak, főágai az osztályok és rendek, közép erősség'! ácrai a családok, a gyengébb ágak a nemek, és a vékony, de nagyszámú véghajtások a fajokat ábrázolják. Önkéntelenül felvetődik az az eszme, hogy ez a systematikai Összefüggése a fajok, nemek, családoknak stb. nem egy véletlenen alapul, hanem egy szerves Összefüggés van az egyes, egymáshoz hasonló csoportok között, azaz más szóval az egymáshoz legfontosabb tulajdonságokban hasonló szervezetek egy közös ősi törzshöz is kell, hogy tartozzanak, melyből az összesek erednek, és amelyből mind elágaztak a mindent befolyísoló változások következtében az idők folyamán, i'ióta csak ez a gondolat felmerült, nem is szűnt meg többé a tudósokat állandóan foglalkoztatni. Ez az úgynevezett descendenstheori a..a leszármazási elmélet, amelynek a felépítésével a 18.század kezdetétől fo?va egy e^ész hosszú sorozata a legkiválóbb embereknek foglalkozott. gogy ezt a theoriát: tanná , /dogmává/ lehessen magasztosítani, bizonyítékokra volt szikség, és ilyeneket találni sokkal nehezebbnek bizonyult, mint azt sokan hitték. —Elővették a legrégibb herbáriumokat, összehasonlították a sokszor évszázados példányokat a Jelenkori flórával, de nem észlelték a fajok elváltozását, s igy arra a következtetésre jutottak, hosry a fajok állandóak, /constant/. Ezen teljes eredménytelenség következtében a leszármazási elmélet számos lelkes híve elszakadt az elmélettől és az ellenzői táborába ment át, akik a fajok változatlanságát prédikálták, és akik azt mondták, hogy az összes fajok úgy keletkeztek,