Winter András: A fejlődéselméletről - darwinizmusról a hadifogolytáborban (1917) / 1567-2012

- IC «»»Hogy ezeket a fajtákat egymástól elkülönülő: tiszta fajtákba

n kaphassuk, szükséges, hogy egymástól elkülönítve termesszek parcellákon, és így a különféle fajták utódai teljesen egyformák lesznek és egyforma értéké növényeket adnak. Ha még aztán ezt a kiválasztás

t tovább is folytatjuk, megkapjuk a nek ink legjobban megfelelő fajtákat. A svalöfl vetfma°:kísérleti állomás néhány év alatt abban a helyzetben volt, hogy elláthatta a svéd mezőgazdákat oly kitűnő magvakicai, amelyek nekik az eleddig termesztett fajtákat sokszorosan felülmúló terméshozamot adtak. Äilsson Ehle ezen nagysikert kísérleteinek a híre hamarosan elterjedt a külföldön is. Most már minden kultúrország felállított Ilyen vetőmagkisérleti állomásokat, ahol a saját belföldi viszonyaiknak megfelelő fajtákat nemesítenek a svalöfl állomás systemája szerint. Ma néhány év 0 elégséges arra, hogy a magvakat sikeresen nemesíthessük, mig a régi módszer 20-30 évet igényelt, és akkor is csak esetlegességen, véletlenen alapult a siker. Micsoda tanulságokat vonhatunk le már most Nilsson és D« Vries kísérleteinek eredményeiből új fajok eredetér

e, azoknak az állandó változások útjáni és természetes kiválasztódá

s általi származásár

a vonatkozólag? Milyen összefüggésben van velük DARWIN leszármazási elmélete? De nem egészen könnyé megvilágítani ezeket a kérdéseket f Közvetlenül nem könnyű, de megértjük az összefüggést a következő gondolatmenet által. Darwin felállította elméletét, amely szerint az új fajok a folytonosan ható változásokkal, és az erősebbeknek, az előnyösebben felruházottaknak érvényesülése által, azaz fluctuáló varlatl

o által keletkeztek. Ez a theorla nem tartható, mert még senki nem figyelt meg ezúton iíj fajokat képződni, mert az az idő, amely alatt az állandó változások nyomán új faj képződéséhez vezetne,-rendkívül hosszú^volna. Sokpzor hosszabb,