Vadász István: A legutóbbi másfél évszázad vízrajzi változásai a Tisza-tó térségében (Szolnok, 1994) / 1547-2012

Tiszai Téka Vadász István alkalmával kerültek víz alá. Ilyen volt a bábolnai határban a Kappan Lapos és a Nagy-Morotva közötti terület, a füredi határban a Börcsökös környéki szántót övező térség, illetve a belterület É-i végét övező sáv. Nagykiterjedésű, csak árvízkor elöntött legelőt találhatunk a tiszahalászi átmentes szint D-i folytatásaként, a cserőközi "Fiscalis Lápossá" környékén, a Dinnyésháton, a tiszanánai határ D-i, árvízjárta vidékének tucatnyi hátjain, továbbá Kisköre belterületétől ÉK-re és É-ra. A mocsaras, vizes legelő már sokkal nagyobb területeket foglal el. Ilyen a füredi belterülettől ÉK-re fekvő határ "Pap Tava" és Sulymos-fok közötti része, a poroszlói határban a Bödönös laposig nyúló öblözet, továbbá Magyarád-puszta és Cserököz jelentékeny része. A mocsaras, vizes legelő azonban a legnagyobb területeket a tiszaszölösi határ D-i, a sarudi és a nánai határ D-i DNy-i és a kikörei határ É-i részén foglalja el. Az ártér legnagyobb részét azonban a kaszálók alkotják. Erre nagyon sok földrajzi név is utal. Elég csak megemlítenünk a tiszafüredi határ ÉK-i részének összefoglaló "Rét" nevét, vagy a poroszlói határban az "Alsórétet", a tiszaszentimrei—tiszaderzsi—tiszaszőlősi határszög "Nagy Rét", a tiszanánai "Nagy Széna Rét", a kiskörei "Belső Rét" és "Nagy Terem" nevű határrészeket. Az eltérő mélységű elmocsarasodó fenekekre, medermaradványokra igen sok ( non földrajzi név utal. A nyilvánvalóan legsekélyebbel"Sásas-fenék" (pl. Tiszahalá- & vAIsu^ U^jJ/^v^ szi), a "Gyékényes" (Magyarád-puszta, Tiszaszőlős, Tiszaszalók) és a "Nádas"-(fok, tó) nevet viselő felszíni mélyedések. Több "Farkas-fenek" elnevezésű határrészt is találunk a vidéken: Tiszaszalókon, Tiszaabádon, Tiszaszőlősön, Kiskörén és Tiszabábolnán. Ezek "nagy gazt termő, vízállásos fenekek", s névadójuk a farkasfog nevű, az állatok szőrébe ragadó gyomnövény, melyből "apadás után nagyon sok van, s semmi nem eszi". Szintén csekély mélységű fenekek lehetnek"Kollokányos" laposok, fenekek: Poroszló, Tiszahalászi, Tiszaderzs, Tiszaszőlő és\£iszavalk határában. Ezek a vadvizek — miként azt Pesty Frigyes tiszaderzsi leírásából is tudjuk — nemcsak ezt a nagy fehér virágú, egyszikű vízinövényt fogadják be, hanem sulymot és más vízinövényeket is teremnek. Záródó vízfelületeken, tehát mélyebb, mocsarasodé vizek felszínén terem az ehető termésű súlyom, a "tisza vidéki gesztenye". Sulymos nevű határrész van Tiszafüreden, Tiszabábolnán, Poroszlón, Cserőköz-pusztán, Tiszaszalókon, Tiszaszentimrén és Tiszaszőlősön. Ugyancsak a mélyebb vizeket kedveli a sárgavirágú vizitök. "Tökös", "Tökös-fenek", "Tökös-tó" van Tiszahalászi, Tiszaszőlős és Tiszaderzs (itt két ilyen terület is van) határában. Ezek már mélyebb "vízmedencék" s a "középen lévő fertőben sok vizi tök inda tenyészett". A legmélyebb vizek, a rajzokon még jól felismerhető holtágak, kanyarulatok több helyen (pl. Tiszafüred, Kisköre vagy Tiszanána, Tiszaderzs és Tiszaszalók határában) a Fényes-tó vagy Fehér-tó nevet viselik. A szalóki Fényes-tó éppen azért kapta nevét, mert "legtovább tartván a vizet, mivel főként holdvilágon éjjelenként szinte fénylett". 8