Vadász István: A legutóbbi másfél évszázad vízrajzi változásai a Tisza-tó térségében (Szolnok, 1994) / 1547-2012
,...vízrajzi változások a Tisza-tó térségében..." Tiszai Téka A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy nem túlzás az 1848/49-es forradalom és szabadságharc katonai és politikai vezetőinek azon állítása, hogy ez a vidék gyakorlatilag tiszai mocsár, hatalmas sártengerrel és főleg télen és tavasszal járhatatlan utakkal. A múlt század második felétől bekövetkezett vízrajzi változások rövid jellemzése, a Tisza-tó mai "vízrajza" Az 1846-ban kezdődő folyamszabályozás nyomán rendkívül jelentős változások következtek be a Közép-Tiszavidék vízrajzában. Az egész Közép-Tiszán több mint 42%-os mederrövidülés valósult meg: ez a legnagyobb mértékű rövidítés volt az egész folyón. Számottevő lett a kisvizi esés növekedése is: Ároktő és Tiszaderzs között az 1842. évi kisvizi esés értéke, 4,29 cm/km-ről 1890/9l-re 6,36 cm/km-re növekedett. Területünkön összesen 6 Tisza-meder átvágást hajtottak végre. 1846-ban volt ,"] a hordói (kb. 780 j[m), később, 1863-ban pedig a dinnyésháti (1923 m) átvágás. Ezt 1864-ben két átmetszés is követte: az ötvényi (1090 m) és a domaházi (700 m), 1865-ben pedig végrehajották a cseröközi kanyar levágását (1847 m). Később, 1939-ben Örvénynél volt még egy átvágás (kb. 700 m). A fentiekből látható, hogy a mederszabályozás az 1860-as évek közepére csaknem befejeződött. Egy 1867-es felmérésből azonban kiderült, hogy az egész Közép-Tiszán csak néhány átvágás hozott megfelelő eredményt: a mi vidékünkön is csak a hordói fejlődött jól. A többi esetben vagy nagy volt a feltöltődés, vagy az új meder szelvénye fejlődött elégtelenül. Ezek a tényezők zavarták az árvizek levezetését: egyes helyeken megtorlódások következtek be, s így nagyobb lett az árvízveszély. Különösen akkor érvényes ez a megállapítás, ha tudjuk, hogy a mederrövidítés és az árvízvédelmi gátak építése — különféle szervezeti és technikai okok miatt — nem volt mindig kellően összehangolt. Az első árvízvédelmi töltésszakasz területünkön a tiszaszalóki és a pusztataskonyi magaspart között é püln i ki, 1847—49. között. Ez a szakasz később igen problematikusnak minősült, hisz a töltés több feltöltődő laposon, tavon ment keresztül, számos fokot zárt el; vagyis az árvizek évszázados útjában emelték, a Mirhó-gát előtt. Nem véletlen, hogy később több ízben is átszakadt ez a gátszakasz. Csaknem egy évtizeddel később 1854—55-ben kezdték meg a folyó másik oldalán, Sarud térségében a gátépítést. A gát a Laskó-patak mentén, a sarudi magaspartról kiindulva, a Kis-Tisza vonalát követve haladt volna a Tisza mellett a Kisköre előtti magaspartig. Sarud körül el is készült az első kb. 10 km-es szakasz: ezt azonban az 9
