Vajkai Aurél: A magyar népi orvoslás kutatása (2012) / 1543-2012
14 VAJ KAI AURÉL II, 18 keleti bizánci, nyugati germán és keresztény formák hatását. Amit azonban a honfoglalók magukkal hoztak, mai hazájukban legnagyobbrészt széttöredezett, átalakult, legnagyobbrészt felszívódott. A magyar népi orvoslás ma ismert és gyakorolt anyaga szervesen illeszkedik az európai népek gyógyításába, amiben antik hagyományok, középkori füves könyvek, a kereszténység kultúrköre, a haladó hivatalos orvostudomány és sok egyéb (— nem szólva itt az ősi lélektani tényezőkről —) ötvöződött egybe. Nemzeti sajátosság akkor is lappanghat orvoslásunkban, de, hogy mi ez, összehasonlító vizsgalatok híján egyelőre nem tudjuk. A szlávoktól hiedelmeket, szokásokat átvehettünk — ezt már a nyelvészet is bizonyítja—, a vallási eszközökkel való gyógyítás részben a németektől szivároghatott át stb., de ugyanakkor arra is gondolni kell, amit a magyarság adott szomszédainak.76 Mert meglehet, hogy a romántól kaptuk a csumát, ők viszont a magyartól vették át az ispital-t. Ebből pedig műveltségünk magasabb szintjére következtethetünk. Az eddigi összehasonlító módszer sovány eredménye nagy részben annak tulajdonítható, hogy amíg a kutatók, az értekezések javarésze tőlünk távol élő népek néprajzával foglalkozott, addig elhanyagolta a velünk szomszédos népek műveltségének, hagyományának vizsgálatát az összehasonlításba bevonni.77 Az eredet kérdésének másik része általános néplélektani, orvostörténeti, ami már kívül esik a speciális magyar problémakörön, nem szólva a népi orvoslás kőién. Nem mondhatjuk, hogy kutatóink ezen a téren elmaradtak volna, emlékezzünk csak Róheim Géza pszihoanalitikai vizsgálataira vagy Solymossy Sándor integritasos elméletére. Az európai orvostudománynak megvan az egységes fejlődésvonala, Magyary-Kossa Gyula több értekezésében kimutatta, mennyiben kapcsolódott a népi szemlélet az egyetemes orvosi felfogáshoz, mennyit merített annak tudásanyagából. Mennyiségben ugyan itt sincs annyi eredményünk, hogy rendszerbe foglalhatnánk az orvostudomány — népi orvoslás viszonyát, de útmutatást a további munkára már megkaptuk. Ahhoz, hogy a hazai népi orvoslás kutatását a néprajzi, általános művelődéstörténeti értékének méltó helyére emeljük, még sokat kell dolgoznunk. Igaz, módszerek változnak, ahogy a kor uralkodó gondolatai sugallják, de minden módszernek megvan valahol a haszna, ha komolyan dolgozunk és a legjobb módszer is értéktelenné válik könnyelmű, felületes kezekben. Ismerve a régiség és az élő néphit, a hagyomány szoros összefüggését, szükséges, hogy lehetőleg minél több kútfő (régi családi levél, gazdasági, háztartási feljegyzés) kerüljön kiadásra. A régiek magánleveleikben sokat írnak betegségeikről, minduntalan valami jól bevált háziszer vagy jóhírű orvosló személy után kérdezősködnek. Levéltárakba süllyesztett, jelentéktelennek látszó feljegyzésekből már eddig is több értékes ráolvasásunk látott napvilágot. Háztartási és gazdasági tanácsokat tartalmazó kéziratos könyvekben a folttisztító recepteknek, bűvészmutatványoknak, a kincskeresés különböző módjainak, a vetemények ültetési sorrendjének stb. leírása közé szúrva tekintélyes mennyiségű ember- és állatorvosló eljárásra bukkanhatunk. Különben itt volna az ideje, hogy rendet teremtsünk e kéziratos orvosló, tanácsadó könyvekben, házipatikákban, mert már futólagos áttekintésre is észrevehető a különböző kéziratok több-kevesebb hasonlósága. Ha tehát rendszerbe foglaltuk, az igen tekintélyesnek látszó anyag összezsugorodik, használhatóvá válik. Sürgős volna mielőbb a magyar népi orvoslás teljes bibliográfiáját összeállítani és kiadni,.mert különben a számtalan elfelejtett folyóiratban lappangó, különben értékes adat továbbra is ismeretlen marad a tudomány előtt. Meg kell indítani a terepen a módszeres, céltudatos gyűjtőmunkát. Ne
