Vajkai Aurél: A magyar népi orvoslás kutatása (2012) / 1543-2012
II, 18 NÉPI ORVOSLÁS 11 történetében szereplő gyógyító szenteket, ereklyével, búcsún való gyógymódokat. Természetesen népi orvosló adatra a legtöbb vallási néprajzzal foglalkozó műben, tanulmányban vagy akár a vallásos életet nyomozó történeti értekezésben akadunk, hisz vallás és gyógyítás a legrégibb idők óta kapcsolatban állottak. A népi orvoslás nyomozásában szükségünk lehet az egyháztörténetre, a vallási néprajz azonban nem azonos az egyháztörténettel. Ugyanazt a jelenséget máskép látja, érzi át az Egyház embere, mint a nép fia és különbözőkép kezeli az egyháztörténész, mint a néprajztudós. A népi vallásosság merőben eltér a dogmatikától, sajátságosán a szelleméhez hasonlót mintáz a vallásból és minket elsősorban ez érdekel. Ép ezért soroljuk ide azokat a csodálatos gyógyulásokat, amelyek soha' sem történtek meg, az Egyház sem fogadta el őket, de a nép képzeletében élnek, ami nekünk épp elég. * A népi gyógymódok, népies szerek orvosi értékének megállapítása igazában tárgykörünkön kívül esnek. De ha a népi orvoslás teljes képét akarjuk adni, úgy ezt a kérdést is szemügyre kell vennünk. Ilyenirányú kutatásoknak57 nyomát azonban a hazai irodalomban nem találjuk. A népi gyógyítás hasznának kritikusai rendszerint csak általánosságban beszélnek és hajlamuknak megfelelőleg elítélőleg58 vagy dícsérőleg59 nyilatkoznak, anélkül, hogy egy esetet is megfigyeltek volna.60 A kutatás elején álló tudós könnyen tévedésbe esik és pl. a nép gyógynövényeinek túlzott fontosságot tulajdonít. De később, amikor betévedt a növények végtelenbe fulladó útvesztőjébe, kiábrándulva tapasztalja, hogy a nép úgyszólván minden betegséget gyógyít az ismert növények legtöbbjével.61 Ennek alapján pedig aligha sikerül a népnek tapasztalati tényeken nyugvó természettudományi ismeretét kimutatni, különösen ha hozzávesszük, hogy a gyógynövények ismerete legnagyobbrészt régi füvészkönyvekből származott át a néphez. Helyesebben következtetnek, akik inkább fizikális (hideg-meleg), mint kémiai hatást látnak a sokféle népi orvosszerben. A nép megfigyelőképességét óvatosan kell megbírálni és a hagyományos, átvett tudásanyagtól el kell választani az egyéni tapasztalatot. Igaz, hogy egyetlen öreg asszony ismerhet néhány száz növényt, de ez még nem tapasztalati tudás, kitűnő megfigyelőképesség, hanem csak jó emlékezet: pontosan megőrizte a hagyományos növénytani ismereteket. Már pedig a nép jobban bízik a hagyományos dolgokban, mint saját szemében. A ritkábban alkalmazott sebészi beavatkozásokat szakember alig figyelte meg, azok racionális voltáról még tájékozatlanok vagyunk. Az állatorvoslásban helyenként túlsűrűn és indokolatlanul alkalmazott érvágás nem öregbíti a falusi tudósok érdemeit, ámbár a parasztállatorvosok beavatkozása általában sokkalta '"■eredményesebb, mint a népi emberorvosé. ’ Sokan a gyógyítás állítólagos eredményességét a lelki tényezőkben,62 szuggesztív hatásban63 vélik és ezzel az egyetlen szóval elintézettnek gondolják a népi orvoslás egyik nagy kérdését. Ezen ne csodálkozzunk, hisz pl. Magyary-Kossa Gyula64 szerint eddig még nincs tisztázva a terhes asszony megcsodálásának problémája, Nyáry Albert65 szorgalmas néprajzgyüjtő komolyan hitt a szemölcsnek ráolvasással való gyógyításában, a Természettudományi Közlöny66 egyik munkatársa pedig 1892-ben tényként írja le, hogy az allatban levő nyüvek a bodzafa megfenyegetésével kiűzhetők. A szuggesztív hatással való magyarázat végeredményben csak a probléma továbbhelyezése, anélkül, hogy a lényeget megfejtettük volna. A vizsgálatot elsősorban annak megállapításával kellene kezdeni, vájjon az illető eljárás, szer hatására valóban beállott-e a gyógyulás. Amíg ez
