A Hármas-Körös jobb partjának tájvizsgálata a Gyigerzugi- és a Betekints-holtág közötti szakaszon (Tiszaföldvár, 2010) / 1517-2010
3. A VIZSGÁLT TERÜLET TÁJÖKOLÓGIAI BEMUTATÁSA Az általam vizsgált mintaterület a Hármas-Körös jobb partja (18 fkm - 33 fkm) mentén, Öcsöd és Kunszentmárton közigazgatási határán belül helyezkedik el. Mint ahogy Magyarország területeit már többen többféle szempont szerint (pl. közigazgatási, néprajzi, talajtani, erdészeti, növényzeti) és különböző léptékekben beosztották, így a mintaterületem kistájba való besorolására is többen tettek már kísérletet. Országos lefedettsége és léptéke miatt leggyakrabban a Magyarország kistájainak katasztere (MAROSI - SOMOGYI 1990) c. munkát használjuk a kérdéses területek azonosítására. E kistáj felosztás szerint a mintaterületemet ÉK-DNY irányban átszeli egy a két kistáj között húzódó határvonal, vagyis a területen a Tiszazug és a Körösszög osztozik. Kunszentmárton városát a Köröszughoz, a közigazgatásilag még hozzá tartozó kisebb, a Hármas-Körös jobb partján fekvő települést pedig már a Tiszazughoz sorolják, azon az alapon, hogy a HármasKörös völgye határt képez a két kistáj között. 3.1. A terület felszínfejlődése A pliocén-pleisztocén határától az óholocénig, mintegy 25 ezer évvel ezelőttig az Ős-Duna végezte a terület akkumulációs tevékenységét, mely 160-270 méter vastagságú homokos-agyagos rétegsort eredményezett, és a terület ekkor szakadt el a Kiskunságtól (MEZŐ 2003). Miután a Duna felvette mai észak-déli futásirányát 49000-29000 éve, az Ős-Duna szerepét átvette az Ős-Tisza, a Szamos, a Bodrog, a Sajó, a Hernád, az Eger patak, a Berettyó, valamint a Körös és a Maros egyes ágai. Az egykori folyóhálózat rekonstrukciója alapján tudjuk, hogy az Ér völgyének pocsaji kapujából kiinduló nagyméretű medrekkel jellemezhető Tisza mintegy tízezer évvel ezelőtt - a nyírségi területrésznek emelkedése miatt - északi irányba folyt tovább, ugyanakkor jelentősen délre tolódott a Maros fő ága is. A Tisza ugyan folyásirányának megváltozása után egy ideig még - a Hortobágyon keresztül - a Körös-vidék nyugati szélén folyt, sőt árvizek idején a Szamos és a Kraszna is szállított vizet a területre, de főként a Körösök, a Berettyó, valamint a Maros fattyúágai formálták a területet (RAKONCZAI 1984). 3
