Szombatfalvy György: Társadalomrajz a Tiszazugról (2009) / 1109-2009
H8 Társadalomrajz. eszköze a szorosabb és zártabb egységet alkotó kisebb ref. községekben annál könnyebben verhetett gyökeret, mert a közszellem kialakulása ezekben szabadabban történik, mint a katholikus falvakban, hol az' egyház szervezete miatt is a közgondolkozás kialakítására nagyobb hatású lelki vezető inkább ellensúlyozhatja egy ily szűk és ferde morál kialakulását. A református falvak törzsökös társadalmának lelki egységét a betelepülők sem zavarják meg, közszellemébe nem hoznak friss áramlatot, mert ezek kénytelenek új és alantas rétegként helyezkedni el s az ősi lakosság közszelleme nem módosul, sőt az egykemorál, mint a magasabb réteget megkülönböztető jegy még erősödik is. Ezzel szemben a katholikus falvakban a közszellem a beköltözés szakadatlan áramlatával állandóan felfrissül, minthogy itt a beköltözés egyben beolvadást is jelent. Amennyire téves tehát a tiszazugi egykét tisztán vallási okokkal magyarázni, ép oly hibás dolog volna a vallási tényezőnek a hatóerők szövevényéből való kikapcsolása. A természetes szaporodás révén a Tiszazug népe a fent közölt adatok szerint legfölebb 7%-kai növekedett volna. A 47-2%-os népnövekedés tehát túlnyomó részben betelepülés eredménye. Még a három katholikus községben is csak a nagyarányú betelepülés magyarázza meg a nép növekedését, mert a természetes szaporodásából nyert többletet elnyelte volna az öt református falu emberszükséglete, amely a szomszédos falvak között szinte a közlekedő edények módjára nyer kielégítést. A falvak egymásközti népcseréje külön vizsgálatot igényelne. Adatok hiányában a községek tízévenkinti lélekszám-alakulásából és a törvényhatósági népcserére vonatkozólag közölt adatokból kell a betelepülés valószínű folyamatát kikövetkeztetnünk. A nyolc község közül a múlt század 7Ö-es éveiben csak Tiszainoka és Szelevény mutat nagyobb népesedést. De míg Inokáé ezzel be is fejeződik, hogy egy félszázados stagnálásnak adjon helyet, addig Szelevényé változatlanul tart a múlt század végéig. A betelepülők szinte mind a külhatárt szállották meg, a majorokat, a szöllőt, sőt a régi falubeliek új nemzedéke is kifelé gravitált, úgy hogy ma a lakosoknak több mint kétharmad része kint lakik. A 70-es és 80-as években kapja Nagyrév is külterületi lakosságát, amely a háború után is szaporodott. A nyolcvanas évek egyébként a beköltözés évtizede. Két körülmény is közrejátszott ebben. Az egyik a homoki szöllőkultúra felkarolása, ami a tiszazugi homoktalaj addig elhanyagolt területein nyitott új életlehetőséget, a másik a Puszta-
