Szombatfalvy György: Társadalomrajz a Tiszazugról (2009) / 1109-2009
T ársadalomrajz. 153 tanulmányozásra igen alkalmas. Érdekes volna e tekintetben összevetni Tiszasasnak és Tiszakürtnek a múlt század óta eltérő irányú fejlődését abból a szempontból, hogyan formálta a társadalmi kettősség e község társadalmának szellemét, mely a nagy betelepülés nélkül nyilván ma is olyan volna, mint Tiszasas, amellyel már а XIV. században, mint királyi birtok együtt szerepel. Hogyan alakítja át az őslakosság egységes vérség, szellem, szokások és erkölcsök tekintetében egyaránt homogén társadalmát az, ha mellé telepszili egy új, műveltségben, életigényekben szerényebb, de szívósságban, szorgalomban, szaporaságban nagyobb erőt rejtegető népelem és pár évtized alatt vetélytárssá lesz, amellyel ha teljes befogadásban nem részesíti, mint ellenféllel kell számolnia? Ez a tiszazugi református községek, esősorban Tiszakürt egyik legsúlyosabb s egyben legérdekesebb társadalmi problémája. A folyamat megértéséhez vissza kell mennünk a múlt század közepéig, a jobbágyság megszüntetéséig. Az ríj szervezetet nyert községek között kezdetben nem volt lényeges különbség. Amint azonban a birtokviszonyokban változás áll be s nagyobb területek feldaraboltatnak, bekövetkezik az új település, s ez ott, ahol a két népelem nem azonos szellemű (vallás, faj) Vagy ott, ahol a betelepülés túl gyors ütemű, megbontja a falu társadalmának régi egységét. A Tiszazugban a szöllőművelés körül öltött a folyamat jelentősebb mérteket. A régi lakosok távoli szöllejüket, ha csak tehették, szegődtetett munkásokkal, vincellérekkel dolgoztatták. Ez volt a' katholikus betelepülés legkiadósabb csatornája, ami természetes is, hiszen a túlnyomó részben endogám és kis szaporaságú törzslakosság, kisbirtokosság társadalmi sülyedésnek érezte volna, hogy maga termelje ki ezt a nélkülözhetetlen munkásréteget. Inkább ú tat nyitott a betelepülésnek. Ez adja a kulcsát az őslakó és a telepes közti társadalmi viszony megértésének. A faji különbség nem lényeges közöttük, hiszen a betelepülő szegény katholikus elem is bár kevertebb s főleg Békés felől több idegen elemet tartalmaz, de nagy tömegében nem különbözik a Tiszazug régi lakosaitól. A vallás különbsége sem éleződik ki, mert a betelepülő hath, elem teljes hitéleti elhagyatottságában úgyszólván csak névleg katholikus s társadalmi alárendeltségének érzetében nem is gondol arra, hogy az egyenjogúság elve szerint kívánjon e címen igényeket támasztani. Majdnem azt mondhatni, hogy a maga alárendeltségét rávetíti vallási hovatartozásának adottságára is. Ez a helyzet kizárja a vallásfelekezeti súrlódásokat, még sem tart-
