Buschmann Ferenc: Jászberény és környékének természeti értékei (2008) / 1090-2008

- 32 lágot. A Hajta név eredete azonban még megfejtetlen, pedig a sok vízzel kapcsolatos név mind jelent valamit a népnyelvben. /Talán nemzetségnévből származhat. ?/ írásos emlék 1495-ben említi először a területet Hajtha-sziget névvel, majd Hajtha vizeként jelenik meg újra, de 1745-ben már Hajta -ként írták le. Fényes iilek 1832-ben Hojta-mocsar néven ismerte a területet, s a következőképpen jellemezte: "Két hosszú homokhát által közrefogott méllyedésben igen rossz lefolyású terület. Szélesen kísérik környékét a szikesek, magasabb peremeit ma már mind-két oldalon tanyasorok szegélyezik." /Fodor: 1942./ tí két régi elnevezést, illetve leírást olvasva arra kell gondolnunk, hogy ezen keresztül-kasul több ágra szakadozott ős-zagyvai rész, még a IV. szazad derekán is élénk kapcsolatban állhatott a keletre tolódott űjholocéni Zagyvaággal, - lusd pl. liedekovich vízrendezési terveit /Nemes: 1981/, stb. Igazi mocsárrá pedig a lefolyástalanságából eredő feltöltődés folyaman valt, miután az elrekedt vizek /lásd 1. kép/ erre az élettani feltételeket kellően biztosították, A tanyák építő anyagét is a Hajta adta, az itt letelepülni kívánóknak. Volt is agyag meg nád elegendő, de az építés fontos anyaga volt még a szikfok is, mely a homok alatt kb. 1 méter mélyen húzódik. Folyós, "kolloidalis" állapotban lévő matéria, melyet kibányásztak, éo tapasztasra használtak. Megszáradva olyanna vált, mint a kő. A Haj ta környékén lakó embereket még a szazad elején is eltartotta ez a vízivilág. A tanyakhoz közelebb eső mű-