Molnár Attila: Karcag környékének madárvilága (2008) / 1081-2008

- 3 onnan állitja bizonyosnak, hogy midőn a többi vizeken fáradozván a Berettyóra is elértek, szemeivel látta, hogy az mozogván folydogált. A közepe tiszta volt és a partjait fennálló nádak mutatták ki, a többi viz pedig állott." Az állandóan megujuló árvizek csodálatos mocsárvilágot tartottak fenn. így ir erről Győrffy: "A láp felszine sokféle volt. Ahol sikviz boritotta, azt a helyet tónak, tisztának nevezték. Ahol marhacsapás törte le a növényzetet s a helyet sik viz lepte el, az volt a róna. A lápi szigeteket rónák kötötték össze egymással. Néhol tisztavizü erek állottak az emberek útjába... A csillogó viztükrü rónát tehát, ha hosszabb ideig nem járta a marha, a nád, a sás, kolokány, kotu felverte, s ez által "megvakult". /Ilyen folyamat játszódik le mostanában a Kunkápdnási-mocsár Nagy-Darvastaván is, ami szintén rónának tekinthető./"A láp a viz szinén uszó, gyökerével, korhadt szárával összefonódott növényzetből állott, s évről évre vastagodott. Az alatta lappangó viz mélysége egy-három méter között váltakozott. Száraz időben a láp alászállott, esők évadán felemelkedett... A lápon nemcsak sás, gyékény kolokány s egyéb apró növény vert tanyát, hanem néha még fiiz és rekettyebokrok is. Ha aztán egy nagy szélvihar jött, a lápot elszakitotta, s a sik vizén ugy úszott, mint egy hajó. A rajta levő bokrok vitorla gyanánt szolgáltak. Ezek voltak az uszó lápok, vagy uszó szigetek... A rétben erdők is voltak... a Karajános szigeteken is voltak ilyen hatalmas fűzfák... A növényzet azonban nemcsak bürüként helyezkedett el a viz tetején, hanem oszlopokban is emelkedett ki a viz fenekéről: ezek az oszlopok voltak a zsombokok, vagy kotuk. A kotuk is elhalt és élő növényi alkotórészekből állottak, de csak a tetejük volt zöld. Áradáskor a felső részük állott ki a vizből, nagy szárazság idején azonban járni is lehetett közöttük. A sáskotuk két méter magasra megnőttek, a nádkotuk vagy üstökök még magasabbra is. Mintegy félölnyi távolságban, katonás rendben állottak egymás mellett..." És hogy mekkora kiterjedésű lehetett Karcagon ez a mocsárvilág?: "1789-ben hetvenhatezer kéve nádat takaritottak be a karcagi határról, mely a réteken igy oszlott meg: Kara János ezer, Hattyus háromezer, Magyarka négyszáz, Halas háromezer, Karga háromezer, Batonás és Pöldégés huszonháromezerhatszáz, Kunlapos tizenötezer,