Molnár Attila: Karcag környékének madárvilága (2008) / 1081-2008

- 4 Apavára, Srbuga huszonkétezer, Bereczfenék ezer, Disznórét háromezer kéve." Elképzelhető, hogy milyen gazdag volt ennek a lenyűgöző mocsárvilágnak a madárvilága. Ez igaz is. 1827-ben a bajomi református pap igy ir erről: "Sehol az ember madaraknak annyi sokaságát egy rakáson nem látja, mint a Sárrét költőhelyein. Soha olyan sipitásokat, lármát nem hall, mint az ollyan madarak csinálnak akkor, de soha annyi tojásokat egy rakáson nem találhat, ugy, hogy pákászok három csónakkal voltak a rétben és mind a hármat, amint csak birhatta, tojásokkal rakták tele. Szemem láttára esett egyszer egy szélesen terjedő nagy tó mellett járván, melynek szine a szárcsáknak sűrűsége miatt feketéllett, amikor egyszerre nagy vizzugásokat hallok, tekintvén arra, hát a teménytelen madárság mind a viz szinén repdes. Szárnyaikkal, lábaikkal harsogtatták a vizet." Vannak azonban más adalékok is az egykori madárvilághoz: "Az 1554. évi egri összeirás szerint Magyarszálláson /a mai Magyarkán/ husz szelid daru volt." Vagy "A karcagi rétek egyikét ma is "Hattyus"nak hivják. Valaha ebben a rétben volt a hattyúk tanyája... Rétjeinknek a hattyúk után legnagyobb vizi madara a gödény, vagy ahogy őseink nevezték: batonya vagy botona volt. Azért hivták egyik legnagyobb rétünket Batonyásnak /Botonásnak/, mert hajdanában ez volt a batonyák, vagy gödények kedvelt tartózkodási helye... A gödényt szép fehér tolláért vadászták, nagy csőréből meg a szilaj pásztorok csináltak kis kásakavaró kanalat. Kisebb kanálnak a kanalasgém csőre is megtette. Vadlúd, vadkacsa, karakatona,gém, kócsag, meg mindenféle apróbb vizimadár annyi volt, hogy sok volna még a fajtáját is elsorolni! Nem hiába fordult II. József császár menagériája 1786-ban a kun városokhoz, hogy a császári állatkert számára küldjenek "mindenféle és külömb-külömbféle vadkacsákat, búvárokat, fejér gójákat, darvakat, túzokokat, vadludakat, lillikeket, mindenféle gémeket, kivévén a hamuszinü közönséges gémet, gödényeket, karakatonákat, vizibikákat, szajkókat és más egyéb különös szárnyas és négylábú állatokat." Tudták, hogy honnan kérjenek." A hagyomány szerint a Zádor-hid is azért áll máig is olyan szépen, merthogy a habarcsába a meszet rétimadártojás héjából oltották. A csodálatos vizivilág fölött aztán a mult század második felében megkondultak a harangok. . .