Dávid Csaba – Dávid Zoltán: Jász-Nagykun-Szolnok megye természeti képe – „Föld Napja 92” (2008) / 1076-2008

- 6 Számomra meglepő módon, a csigák nagyon jól viselték az átalakítási munkálatokat. A csatorna mélyítés után százszámra lehetett gyűjteni a kiszáradt csigaházakat, ennek ellenére ma már újból rengeteg van belőlük. Legnagyobb arányban azok a békák élték túl a meliorációt, amelyek csak tavasszal vonulnak a vizekhez, ezek a varangyok. A madarak "csupán" elköltöztek nyugalmasabb területekre, "legfeljebb" egy fészekaljnyi tojást vagy fiókát hagyva itt. Az eredeti tervezetben ugyan szerepelt, hogy a kivágott fák helyett legalább ugyanolyan mennyiségű facsemetét kell telepíteni, de ez máig sem történt meg. Amikor felvetettem ezt a kérdést, a válasz az volt, hogy csak az utak mentén lehetne fákat ültetni, de oda nem akarnak, mivel csökkentené a vetésterületet. Ez a válasz eléggé jellemző, és nemcsak a mezőgazdaságra. Csak apróságnak tűnhet, mondjuk egy üzletember szemében, de egy üzletember sem bocsájtaná meg, ha a szerződés akármelyik pontját a partnere önkényesen módosítaná, itt pedig tulajdonképpen ezt történt. Igaz, hogy nem szerződés volt az az ominózus irat, hanem tervezet, de ennek alapján hagyták jóvá a munkálatokat. Nem szándékozom minősíteni. A szikesedést és a belvíz gondokat sikerült megszűntetni, de ez csupán az emberek szemében pozitívum, a természet szempontjából egy újabb csapás, amely átmenetileg felborítja az egyensúlyt . Most még többé-kevésbé visszaáll ez az egyensúly, de eljön az idő - ha így folytatjuk -, hogy a természet nem lesz képes helyrehozni hibás cselekedeteink következményeit. Mint az előbbiekből is kiderült, jelentős változások mentek végbe ezen a kis föld darabon, ennek leginkább a vadászok örülnek, hiszem most sokkal több a nyúl és a fácán. /