Szlankó István: Csépa természeti viszonyai (2008) / 1061-2008
Minden megkérdezett csép ai gazda azt vallotta, hogy ezek a Felső-földe k a határban a legjobbak. Jó termést ad itt a kukorica, búza, árpa, here. 1 1 A Kijárás dűl ő, a Kisszentmárton i ós a Nagyszentmártoni dűl ő altalajában káros sófelhalmozódás - szikesedés - mutatható ki. A Felső-földe k lefolyásviszonyai jók, csak néhány helyen van kisebb belvizes folt. 1 2 A löszhát legdélibb nyúlványán települt Gsép a. A község alaprajzi elrendezése tükrözi a terep adta lehetőségeket. Délen a település határa egybeesik a löszperem határával, az egykori árvízmentes terület szegélyével. Valamennyi tiszazugi falu hasonló helyen, hasonló magasságú árvízmentes peremen vagy szigeten - félszigeten keletkezett. A tiszai árvizek alakulását 1830 óta kísérhetjük figyelemmel. A kezdeti időszak mérései még híven tükrözik a Tisza hajdani vízjárását, hiszen a rendszeres szabályozási munkálatok csak 1846-ban indultak meg. /2. kép/ A csongrá di vízmércén 1830-ban 610 cm volt az árvíz magassága. A következő nagy árvíz 1853-ban 643 cm-ig emelkedett. Ismerjük a csongrá di vízmérce „0" pontjának a magasságát: 76,58 méter az Adriai tenger szintje felett. Ezekből az adatokból kiszámíthatjuk a szabályozások előtti árvizek abszolút magasságát, amely a DélTiszazugban 82,5 - 83 méteren jelölhető ki. Az ennél magasabban fekvő területek árvízmentesek voltak. Csak érdekességként említem meg, hogy az elmúlt 150 év alatt az árvíz maximális szintje 935 cm-re emelkedett Csongrá dnál, tehát jóval nagyobb terület kerülne víz alá egy esetleges gátszakadáskor. Nagyon pontosan kijelölhetők az egykori árvízmentes területek az őskori lelőhelyek alapján is. Kalicz Nándo r szerint a csépa l határban a magas löszhát-peremen kívül a Telek-parto n, Csipsár-par ton. Pókaházán, Compód-há ton találhatók különböző időszakból származó őskori leletek. 1^ Ezek a határrészek a Körös ós a Tisza széles árteréből kiemelkedő magasabb hátak. Az ártér átlagos magassága 80-81 méter, tehát minden évben egyszer-kétszer viz alá kerülhetett. A község déli peremétől a Tiszáig húzódó részen szántóföldi gazdálkodást nem lehetett folytatni. Ez a harmadik jól elkülönülő szint a csép al határban. Formakincseit tekintve jóval változatosabb, mint a löszhátság: a feltöltődés különböző fázisában lévő egykori Tisza-kanyarulatok, kisebb-nagyobb magaslatok, s hátak találhatók itt. A mélyebben fekvő területeken visszatérő feladat a belvizek elvezetése. /2. ábra/ Az ártéren öntéstalajok alakultak ki. A humuszos szint vastagsága és humusztartalma a talaj korától, a vegetáció típusától, az öntéstalaj fizikai összetételétől függ. 92
