Szlankó István: Csépa természeti viszonyai (2008) / 1061-2008

A folyók szabályozása nagy változást okozott az egykori ártér életében, aminek gazdasági kihatásai is voltak. Megszűnt az évi friss iszappal való borítás, de ugyanakkor meggyorsult a humuszképződés a feltalajban. A hajdani rét-, illetve legelőgazdálkodást felváltotta a szántóföldi művelés. 1894—95-ben épült meg a Körös-torkolat és a tiszaugi magaspart között az árvédelmi töltés. /J. kép/ Ugyanebben az időben készült el a Körös melletti töltés i

ß» igy a Tiszazug alsó része is árvízmentessé vált. Ezeket megelőzően is folyt itt folyószabályozási munka, ami közvetlenül érlntet-ce Csép

át. 1856-59 között ásták ki a 83. számú átvágás vezérárkát, ami a mámai kanya

r holt mederré válását eredményezte. Az ív eredeti hossza 11 km volt, az átvágásé pedig 2600 méter. 1889-ben a G.y

ovai-szige

tet /4. kép/ körülfogó két folyóág közül a jobboldalit kikotorták, a kiemelt földdel elzárták a baloldali ágat. A Gyova

i- és a Mámai Holt Tisz

a jelenleg a környező területek belvizének a befogadója. A Mámai Holt-Tisz

ában 1,2 millió v? vizet lehet tárolni./5~6« kép/ A szabályozási munkálatok befejezésével jelentős változások történtek a művelési ágakban: az addig csak rétként és legelőként hasznosított ártéren szántóföldi gazdálkodásra lehetett áttérni. A földterület megoszlása Csép

án /kh/

1

6 összes szántó legelő rét szőlő 1868-ban 4992 1241 1816 656 297 1895-ben 4960 3185 342 445 312 A határ mélyfekvésü részét Lapos osztál

ynak nevezték. Itt jó földnek tartották a Compód-há

tat. A Nagyhá

t ugyan „székes, de lehetett rajta termelni, kukoricát nem, csak aprómagot: búzát, árpát, zabot". A Csípsá

r „mindenre jó, de ha víz alá került, akkor is igyekeztek gyorsan bevetni" /a belvíz levezetése után/. „Ragadós, vizes talaj: szurkos, csipákás."

1'' Pókaházán rossz föld van, a mélyebb része szántó, feljebb legelő. „

NaKyt

ón kijárt a víz, ós sokaiig megmaradt."

1

8 A mentetlen részen körülbelül 150 kh tartozott Csépá

hoz. Ennek kétharmada erdő volt, a többi szántó. Itt a víz levonulása után vetettek kukoricát, babot és tököt. Ha a víz elvitte a vetést, újra vetették kapával vagy csattogóval. /Ez egy egyszerű vetőszerkezet, ami két-három szem magot vetett egy szúrásra./ A mentetlen részt úgy osztották ki, hogy a meglévő földterület után ki-ki 200-250 négyszögölet kapott 10 holdanként. A folyó Tisza szélén fűzvesszőt ültettek. A maiágy vessző volt a jobb, könnyebb volt fonni, nem tört. Kocsioldalt, kast, garabolyt készítettek be-