Kemény Mária: Törökszentmiklós Szenttamás-puszta, Anna-major, Almásy-kastély (2008) / 1051-2008
- 4 » lapján más polgári törvény rendszer van készülőben, és némelly véreink részeiket elzálogositván, vagy csőd alá kerülvén, idegenek léptek a birtokba, szorgalmazván a csőd részek kihasitásalt per utján, melylyen mostmár az osztatlan állnpotot megvédhetni semmi reményünk sincs. Csak az elkerülhetetlen kényszerűségnek engedünk tehát, midőn a fennevezett közös jószágainknak felosztására elhatároztuk magunkat, barátságosan járulva ahhoz, mire a birói kényszerítés elkövetkezik vala; egyébiránt pedig ünnepélyesen kijelentve, hogy habár Eldődeink oszthatlansági szabályozását már meg nem tarthatjuk, mindazonáltal minden végrendeleti többi intézkedéseikhez ezentúl is hálásan ragaszkodunk." A fent idézett Osztályoslevél tüzetesebb átvizsgálása után ujabb adatokat nyerhetünk arra vonatkozólag, hogy a birtokmegosztás időpontjában, 185o-ben még nem állt jelentősebb épület Szenttamás-puszta területén. J3z a terület ugyanis az Osztályoslevél szerint 3 rátára /birtoktestre/ oszlik, s mindháromnál igen kicsi a rajta fekvő épületek becsára. Az Osztályoslevél adatai szerint jelentősebb épületek csak a tenyei pusztán, illetve a tenyei vagy a kengyeli nagy szigeten /még az ármentesítés előtt vagyunk ekkor/ voltak.