Benke Zsuzsa: Néhány gondolat a tudományos ábrázolásról a botanikai illusztrációk tükrében (2008) / 1018-2008
L. funkcionális . ; illusztratív nélkül. A vizsgálattal párhuzamosan készülő, értelmező rajz bizonyos esetekben előnyösebb a fényképnél. MOESZ korábban idézett megállapítása a rajz tiszta és egyértelmű kifejezésmódjáról még számos hasonlóval volna alátámasztható. Csak egyet ezek közül a BRAUNÉ — LEMAN—TAUBERT Praktikumból: „A tárgyat személyes módon, rajzi eszközökkel és gondolkodva kell feldolgoznunk." (id. m. p. 6.) Ebben rejlik az a pedagógiai érték is, amelyet az összes szerzők egybehangzóan ítélnek meg, pl. SÁRKÁNY — SZALAI: „A megfigyeltek lerajzolása feltétlenül elmélyíti és alaposabbá teszi a megfigyelést" (Növényszervezettani gyakorlatok 1966, p. 94.). Ha a stúdiumok területéről a publikációkra térünk át, háromféle szituációt különböztethetünk meg. Optimális esetben szöveg és kép egyazon személytől, a szerzőtől származik. A szerves egység így a legteljesebben biztosított. A tudománytörténet számos ilyen eredeti, értékes képanyagot tart számon. — Gyakori azonban az az eset, amikor a kutató ceruzarajzát egy „köztes személyre bízza" átrajzolás céljából, hogy rajza nyomdai eljárásra alkalmas legyen. Ha a rajzoló a rajzolandó tárgyat nem ismeri, akkor ez a tevékenysége tisztán manuális. Hosszabb együttműködés esetén ugyan fokozatos nívóemelkedés észlelhető, a hozzáértőnek azonban a rajz karaktere elárulja magát. A tudományos ábrázolás tekintetében a harmadik eset az, ha a kutató művészi tehetségű és képzettségű munkatársat talál, aki érdeklődéssel fordul a szaktudomány felé. Értékes együttműködés p-.akulhat ki a szakember teoretikus-praktikus szemléletű tevékenysége és a művész egészen más jellegű megismerése között; akkor, ha az utóbbinál az intuitív képesség és a tudományos szintű ábrázolókészség egyensúlyban van. GOETHE valóban értékelte ezt: „Annak, aki ábrázolni, felszínrehozni akar, a dolgot érteni kell, mélyen belehatolva." (Zur Morphologie, idézi NISSEN, 1951: Die botanische Buchillustration). A kérdést elemezve NISSEN megjegyzi, hogy „a művész és kutató egy személyben csak kivételesen lehetséges, már csak azért is, mert az emberi élet nagyon rövid és erői korlátozottak mindkét területen mesteri színvonalra jutni." (p. 1—2.) A tudománytörténet számontart néhány olyan jelenséget is, amit csak a szakemberek értékelhetnek kellőképpen a művészettörténettel szemben. Voltak esetek, amikor a növényábrázoló művész intuitív meglátása korának tudásszintjét meg is haladta (LEONARDO DA VINCI, DÜRER és a DÜRER-tanítvány HANS WEIDITZ; VÖ. NISSEN p. 38, 40 — 41.) E kérdéseket érintve fel kell tennünk a kérdést, vajon megfelel-e a valóságnak az a vélemény, hogy „mindenki megtanulhat rajzolni" ? Valóban így van, ha a rajzolást a stúdiumok elengedhetetlen kísérőjének tekintjük; megtanulható továbbá a kutatások során vizsgált jelenségek kézírásszerű rajzi regisztrálása. Önálló igyekezettel, rajztanfolyamok segítségével sok dolog elsajátítható, aminek alkalmazása viszonylag könnyű, vagy annak 57
