Béres Mária: Növények a gyógyászatban (kiállításvezető) (2008) / 1015-2008

fO- •' ZG-lMl A körömfájást lókörömfű; a mételyt mételyfű; nyeregtörést, nyivességet a farkasalma; rühöt a rükfű gyógyította. Gebéből tüzes paripát kellett csinálni? Ott volt a mancsfű! Halat bódítani? Ott volt a gyapjúfű gyökere, vagy a szettyin! Betyár béklyót akart nyitni? Erre teremtette az Isten a vasfüvet! Volt a rétnek minden bajra füve. A pákász volt a patikárius; a javasasszony meg a doktor!" A szellemi élet, a tudományok fejlődésével ez a népi műveltséganyag belekerült a közép- és újkori füvészés orvosikönyvekbe. Paracelsusról /1493-1541/ feljegyezték, hogy nem latinul, hanem a nép nyelvén írt, és az öregasszonyok, pásztoremberek, s a gyógyfüvekhez értő borbélyok tudását is kutatta és felhasználta. A kiállításon bemutatott füveskönyvek; a Herbáriumok irói is támaszkodtak a nép, a parasztok tapasztalataira. Tudományos igénnyel először Melius Juhász Péter: Herbáriuma /1578/ foglalkozott először a gyógynövényekkel. Ma is érdekes és hasznos olvasmány nemcsak botanikusoknak, hanem gyógyszerészeknek, s a néprajzzal és nyelvészettel foglalkozóknak is. A XVI. század óta a magyar füvészkönyvek egész sora született, Lippay János "Posoni kert"-jétől a költő Fazekas Mihály és Diószegi Sámuel művein át egészen a századunkig. Szolnok megyei vonatkozásban Balogh Kálmán és Kátai Gá-