Béres Mária: Növények a gyógyászatban (kiállításvezető) (2008) / 1015-2008

bor nevét kell megemlítenünk, akik a gyógyszerészek körében népszerűsítették a gyógynövények felhasználását. A legnagyobb hatású műnek Pápai Páriz Ferenc /16491716/ Pax corporis -a tekinthető. Munkájában a korabeli gyógyszerek közé beolvasztotta a népi felhasználású gyógynövényeket, s erre utal is "jó igen ez is paraszt orvosságba". Az a folyamat, amelynek során a népi gyógyítóeljárások bekerültek a XVI - XVII. századi orvosi irodalomba nem tekinthető egyirányúnak. Az ebben a korban keletkezett munkák - a kéziratos orvosi könyveken keresztül - visszahatottak a XVIII-XIX. századi népi gyógyításra. Ezek a kéziratos orvosi könyvek - amelyek közül a mesterszállási gyógynövénykönyvet mutatjuk be orvost is gyógyszerészt is pótoltak. Gulyás Éva feldolgozásából kiderül, hogy a mesterszállási kézírat nagyobbrészt Pápai Páriz: Pax corporisá-ból merít, de Melius Juhász Péter Herbáriumá-nak, s Diószegi-Fazekas: Füvészkönyv-ének hatása is kimutatható. Az így készült kézzel írott "könyveket" aztán tovább adták másolásra. A hivatásos orvosi gyakorlat már tudományos eredményekre támaszkodott, mikor a nép körében még mindig a középkori gyógyítóeljárások voltak ismertek. A népi gyógyászat megmerevedett a XVII. századi szinten. Ez lehetett az oka annak, hogy a gyógynövényekkel való gyógyításhoz sokáig babonás eljárások is kapcsolódtak.