Béres Mária: Növények a gyógyászatban (kiállításvezető) (2008) / 1015-2008

"A régi Sárrét csodálatos hatású gyógyfüveket termett, melyek lelőhelyét csak a pákász tudta. Felesége vásárrólvásárra járt a füvekkel, s nem volt olyan betegség, amire azonnal ne tudott volna valami írat. A fekélyfű és a vízi kender főzete minden bőrbajt gyógyított, de az utóbbi boszorkányfüstölésre is felette alkalmas volt. A csikófarkfű az orrvérzést azonnal megállította. A százlyukú fű vize gondot távolított. A pokolvarra meg semmi más nem használt, csak az ördögharapta fű! A varádiccsal való gőzölés a bénát lábraállította, füstje meg vihart űzött! Szélütött tagok használhatókká váltak a székfű levelétől, süketség ellen csak fülfű használt. A gyomrot kiváltképpen erősítő ürmösborhoz való ürmöt, igazit csak a pákászné árult. A gyujtovány fű a gyujtoványhidegnek volt biztos szere. Összetörték valakinek a csontját? A feketenadálytő hamarabb összeforrasztotta, mint akármiféle doktor! Vérbe fagyasztottak valakit? Az élekhalok fű tüstént talpraállította! Hát a kocsord, tőkincs, párló, szattyu, rétizsálya, csikorgófű, drótfű, ezerjófű?! Egyik különb orvosság volt, mint a másik! Beteg volt a pásztor gondjaira bízott jószág? Nem vitték mindjárt az állatorvoshoz! Volt a réten számukra is orvosság!