Kalivoda Béla: A baglyok szerepe a biológiai növényvédelemben (2008) / 0991-2008

- 55 9.sz. táblázat: A domináns zsákmányfajok előfordulásának egyenletessége és relatív gyakorisága az 1986-os és 1987-es nagyiváni köpetmintákban 1986. r D% 1987 r 0 ,9955 17,86 Microtus arvalis ?0,9724 10,58 0 ,9848 10,72 Mus musculus 0,9649 11,54 0 ,9934 22,73 Sorex araneus 0,9548 20,20 0 ,9863 19,16 Sorex minutus 0,9630 25,00 r — egyenletesség D% — relatív egyedi gyakoriság A kapott eredmények azt mutatják, hogy mindkét mintában a mezei pocok előfordulásának egyenletessége a legnagyobb — annak ellenére, hogy a dominancia sorrendben csak a 3.- illetve 4.helyen áll —, azaz ennek a fajnak az előfordulása függ legkevésbé a vele azonos Időszakban elejtett /azonos köpetben lévő/ további zsákmányállatok fajaitól. Ttt kívánom megjegyezni, hogy ez a mérőszám nem alkalmas a mintában szereplő zsákmánykategóriák tényleges eloszlásának jellemzésére, csupán eloszlásaik relatív összehasonlítására. A nagyiváni adatokat Palotás /1986/ hortobágyi kisemlős csapdázáson alapuló adataival összevetve megállapítható, hogy a gyöngybagoly táplálékválasztásával alkalmazkodik a zsákmányszerző terület fajösszetételéhez, azonban a sűrűn benőtt bokros - erdős területek fajai számára gyakorlatilag nem hozzáférhetőek. Ezt igazolják Knorre /1973/ thüringiai vizsgálatai is.