Buschmann Ferenc: Jászberény és környékének növényvilága; Természetföldrajzi élettér (2008) / 0929-2008

bevágódva áttelepítették, telehintve az alluviumot újholocéni morotváikkal. A vízjárta lösz vályogosodása, a mélyedésekbe löszös iszap, folyóhomokos agyagiérakódas során meglehetősen egységes, szerkezetes, csernozjom-szeru, fekete felszíni talajtakaró képződött, - most ezek fednek be jelení tős részt. A medence peremein a száraztérszíni lösz a terület belselyében fokozatosan agyagos, majd iszapos térszíni löszben folytatódik, de a Nyugat-délnyugati részét a Tápiósagból mélyen benyomult futóhomok-tömegek borítják be. Végül a Zagyva óholocéni teraszára áttelepített mocsári üledékes löszagyag borul, nagy foltokon elszikesedve, szolonyec tipusú szikesekkel, amelyek a XIX.sz.-i folyószabályozások és lecsapolások következtében jócskán megnövekedtek /Bulla; 1964/. Az igen gyenge domborzati tagoltságú, alacsony, egyenletes síkság 87-95 m tengerszint-feletti magosságú, csak a homok- és lösztakarta peremein emelkedik kissé 100 m fölé. Az előzőekben röviden ismertetett Zagyva-medence /Jászság/ fővárosa Jászberén

y; Bp.-től kb. 80 km-re délkeletre, a Mátrától mintegy 40 km-re, az Alföld ÉNy.-i "sarkában", hozzávetőlegesen a medence közepén terül el. A kutatott terület felszíni kialakulasában — mint azt fentebb vázoltam elsősorban a Zagyva-folyó töltött be jelentős szerepet. A folyó mederváltozásos ingásai több szempontból is igen figyelemre méltóak. Egyrészt mert ezek súlypontilag épp a vizsgált területre estek, másrészt pedig az