Buschmann Ferenc: Jászberény és környékének növényvilága; Természetföldrajzi élettér (2008) / 0929-2008
6 ezáltali vízrajzi, talajvíz-háztartási, és talajtakaró változások következtében jelentősen megváltozott a vegetáció összetétele is: a löszpusztai, és erdős-sztyepp növényzet a délibb, homoki rész kivételével döntően lápi-mocsári-sziki ötvözetűvé alakult /X 1/. A terület mai tájképi kialakulásáig a Zagyva töboször változtatta futását /Fodor; 1942/. A holocéni tektonikus mozgások, süllyedések következtében nemcsak Kelet-, északkeleti irányba tolódott, majd élesen délre fordulván - magába fogadva a Tárnát -, megkerüli a városunk történelmi magvát képező magasabb, löszfoszlányos, folyóMomokos területét, hanem megkerülte a Tőtevény-Ujerdő-Portelek határrészt is. Ez az egykoron Tiszaalpárig kanyargó ősi ág később megszűnt, a Rákos és a Tápió futóhomokja betöltötte ágyát. A homokDuckák között megrekedt víz a Hajta mocsarait alakította ki, utánpótlást már csak áradások alkalmával, illetve vízfolyásokból kapott még hosszú ideig. A lassan száradó mocsár igen erősen elszikesítette a talajt /Fodor szerint egyes helyein alig egy méter mélységben folyós állapotban található a szik!/. Mélyebb részeit nóhol kotusszerű, zömében azonban nádtőzeges, rostos t'zegtakaró fedi. Az 1960-as évek elején a területet erősen megcsapolták, s az egykori mocsári-vízi világnak ma már hírmondója is alig van; a területe* a teljes kiszáradás veszélye X 1 : Bár a természetes növénytakaróval fedett területek az emberi beavatkozások miatt jócskán összeszűkültek, és összetételükben is jelentősen megváltoztak, ma, több, mint egy évszázaddal a nagy vízrendezések után, még mindig észlelhetők e növényzeti különbségek a Pussfctamonostor-Jászárokszállás térségében meglévő löszgyep-maradványok, és az egykor vízjárta-vízzelborította Négyszállás-borsóhalmai, szikesedésnek indult /birfca és gulya/ legelők, valamint a Jászladány környéki "ős-szikek" növényzetei között /vö; Moesz, 1940/.
