Molnár Tímea: Martfű és környéke talajainak jellemzése (2006) / 0876-2006

Természetföldrajzi elhelyezése A város Jász-Nagykun-Szolnok megye déli részén, a megyeszékhelytől 23 km-re, a Tisza bal partján, a Tiszatenyő-Szentes vasútvonal, a 442. számú főút és a folyó találkozásánál fekszik. Látható tehát, hogy jó közlekedés-földrajzi adottságokkal rendelkezik. A város központjának koordinátái a térképek alapján az északi szélesség 47°01' és a keleti hosszúság 20° 15' adataival határozható meg. Bár a Szolnoki kistérséghez tartozik, a megyeszékhely és a Tiszazug között önálló térségszervező és foglalkoztatási funkciókat lát el. Vonzáskörzetébe hat község tartozik, melyek népessége együttesen meghaladja a 30 ezer főt. Martfű jó közlekedés-földrajzi fekvése vonzotta ide az ipartelepítést és tette vonzóvá az ideköltözők számára. Jelenleg is a megye legdinamikusabban fejlődő települése. A város keleten Mezőhékkel, délen Tiszaföldvárral, északon Rákócziújfaluval határos. A Tisza jobb partján Vezseny a legközelebbi település. A Tisza kanyarulata Martfűnél mélyen bevágódott a Szolnoki löszös hátságba, ezért a folyó szabályozása során Vezsenynél kiásott mederátvágás nem tudott kifejlődni és a víz a hatalmas mederben folyt tovább. Mivel a magas partfalak az árvíz ellen természetes védelmet nyújtanak, gátépítésre nem volt szükség. Jász-NagykunSzolnok megye városai közül Martfű határa a legkisebb, belterülete 280,3 hektár külterülete mindössze 2027,6 hektár. Nagytáj-táj elhelyezése A Tiszazug Ny-on a Tisza alluviális völgyéig, K-en a Hármas-Körösig terjed. ÉK-en Martfűtől Öcsödig húzható vonallal különíthető el geomorfológiai kiskörzetként a Szolnoki-löszháton belül. Az Alföld közepén elhelyezkedő kistájnak mindössze 450 km

2 a területe. A Tiszazug egyedülálló jelenség a Tiszántúli tájak között. Ez az egyetlen, amelynek kialakíthatóságában nem a Tisza, hanem a Duna alakította a főszerepet, hordalékkúpjával feltöltve az ehelyütt korábban meglévő hatalmas beltavat. E terület egészen a pleisztocén végéig szervesen összefüggött a Kiskunsággal és ettől csak a holocén kezdetén nyugatra húzódó Tisza vágta el. A táj jelenlegi felszínét azonban már nagyobbrészt a Tisza alakította ki, mely nyugat felé húzódva a homok és lösz felszín jelentős részét letarolva, a mélyebb fekvésű területeket, pedig saját üledékével töltötte fel 1