Berczi Ildikó: Lakóhelyem környezetében előforduló talajok jellemzése (Tiszaföldvár, 1959) / 0805-2002
II. A terület kialakulásának története A Tiszazug földtörténeti múltjából főként az utolsó 10-20 millió év képződményei ismeretesek szénhidrogénkutató és ártézi fúrások szelvényei alapján. Az új harmadkor pliocén időszakában - körülbelül 10 millió évvel ezelőtt - a Pannon-tenger hullámzott ezen a tájon. A Tiszazug északi részén 1500-2000, a déli részén - Kunszentmárton térségében - 2500 méter mélységben van a pannóniai képződmények feküje, azaz a Pannon-tenger legrégibb üledékének az alsó felülete. A cserkeszőlői mélyfúrás talpa 2311 méter mélységben még alsópannon üledékben van. Ez a tenger lassan kiédesedett, tavi, majd folyóvízi üledékek telepedtek a tengeri rétegekre. A felszín kialakításában elsősorban az utolsó egymillió év-a pleisztocén időszak képződményeinek van nagy szerepe. Ha ezeket az üledékes rétegeket lehántanánk a Tiszazugról, azaz elérnénk a pleisztocén képződmények feküjét: Tiszaföldvár-Öcsöd vonalától dél-nyugatra egy egyre meredekebben lejtő süllyedékterületet találnánk, amely Szentes térségében éri el legnagyobb mélységét 450 méterrel a felszín alatt. Ennek peremén lévő törésvonal alkotja a Tiszazug észak-keleti határát. Feltöltését a Duna végezte egészen az óholocénig, mintegy 25 ezer évvel ezelőttig. Az ősi Duna a pesti kapun kilépve többfelé ágazott, a legkeletibb ág a Tiszazug környékén folyt. így válik érthetővé az a kicsit hihetetlen tény, hogy a tiszazugi homokterületek nem tiszai, hanem dunai eredetűek, szerves folytatásai a Duna-Tisza közi homokhátságnak. Erre a homokfelszínre telepedett rá az utolsó jégkorszakban - a Würmben - a levegőből hulló lösz. A homok alatt sehol sem találtak löszt, tehát a homokterületek a lösz kialakulása előtti felhalmozódások. A két nagy tiszazugi homokfolt: a tiszaföldvár-cibakházi és a cserkeszőlői egykor összefüggött a Duna-Tisza közi homokkal és egymással is. A felszíni formák és geológiai képződmények alapján a Tiszazug területét 3 részre oszthatjuk. 1. A futóhomok-területek Ezek felszíne a legváltozatosabb. A Tiszazugban 2 nagyobb futóhomok-terület van. Az egyik Tiszaföldvár és Cibakháza között helyezkedik el. A másik jelentősebb kiterjedésű futóhomokfelszín Cserkeszőlő, Tiszakürt, Tiszaug, Tiszasas és Csépa határában helyezkedik el. E két nagyobb homokterület mellett még több helyen akadnak kisebb buckás felszínek, ezek kiterjedése azonban együttesen sem jelentős. 2. Löszfelszínek 87-90 méter tengerszint feletti magasságúak. Szinte teljesen laposak, csak helyenként szakítják meg az egyhangú síksági képet a kunhalmok. 3. Holocén árterek A Tiszazug legmélyebben fekvő részei. Ezeket a védőgátak megépítése előtt minden nagyobb áradás alkalmával elöntötte a Tisza és a Körös. A Tisza mellett Tiszaföldvár és Tiszasas között a holocén ártér többnyire egészen keskeny. Hasonló a helyzet a Körös mentén is Öcsöd és Szelevény között. A Csépa-Szelevény vonaltól délre fekvő terület viszont teljes egészében árterület volt. E holocén árterek felszíne a sok morotva és elhagyott kisebb-nagyobb mederrészlet miatt változatosabb, mint a löszterületeké.
