Gálik András: A Homoki Gyógypedagógiai Intézmény fél évszázada (Tiszaföldvár) / 0767-2002
{k 2 intézetünkben a gyógypedagógiai alanyok mellett van 17 kriminálpedagógiai alany. .5 gyermekünk van szökésben..." Enyhén szólva kusza állapotok uralkodtak akkortájt. A kuszaságot viharrá fokozták a bejelentgetések, feljelentgetések. Jellemző az első tíz évre, hogy nyolc igazgatóváltás történt. A nyugalom és tervszerű munka évei 1960-ban köszöntöttek be a homoki intézetbe, midőn a nyolcadik igazgató, Révay György megkezdte tevékenységét. Ma már tudhatjuk, hogy rendcsinálási szándékkal helyezték az intézmény élére. Természetesen végre kellett hajtani szükséges személycseréket, de ez minimális volt. Persze senki se gondoljon tisztogató „hadműveletre", mert az új igazgató rájött arra, hogy gyereknek és felnőttnek egyaránt értelmes, elérhető célt kell kitűzni ahhoz, hogy értelmes, eredményes munkát végezzen. Ez a cél a növendékek rehabilitálása volt, amely a munkára nevelésben látszott megvalósíthatónak. Ekkor 105 növendéke volt az intézménynek, ebből 28 idióta, 35 imbecillis és 42 debilis gondozott, akik a foglalkoztató intézeti tanterv alapján tevékenykedtek. Fokozatosan fejlődött a tangazdaság a hozzá tartozó gépparkkal együtt. A kertben megtermelt zöldség, gyümölcs, ólakban-istállókban a sertés és szarvasmarha állomány nagymértékben segítette a növendékek jó ellátását. Korszerűsödtek a tantermek, megépült az új kisegítő iskola. Ezek mind hozzájárultak a nevelés-oktatás jó feltételeihez. Azzal viszont szembe kellett nézni, hogy az „Isten háta mögötti" Homokra (jelenleg Tiszaföldvár kertvárosa) nem igen jön gyógypedagógus szakember, hacsak nem készül remetének. Az intézményen belül ez is megoldható volt. A tehetséges és vállalkozó kedvű gyermekfelügyelők - nem kevés munkával és áldozattal - elvégezték a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolát. 1970-re nyolc kisegítő iskolai osztály, három foglalkoztató iskolai és kettő régi típusú foglalkoztató csoport működött közel 200 növendékkel. A szakos ellátottság 87%-os volt. (Volt olyan év, amikor a gyógypedagógiai szakosok száma megközelítette a 100 %-ot.) De ne szaladjunk ennyire előre az időben! A hatvanas években kezdődött el - az országban első helyen - az utógondozás. A tanítványok érdekében, a családi háttérrel részben, vagy nem rendelkezők miatt fontos volt a növendékek iskola utáni munkába állása, elhelyezése s további sorsuk kísérése. Ez is a rehabilitáció célját szolgálta. Illetve, igazán ez! Az eddig dominánsan munkaközpontú gyógypedagógiai intézményt az 52126/1964. M M. számú rendelet „Kisegítő - Foglalkoztató Iskola és Nevelőotthon"-ná változtatta. Az alapelv viszont nem változott. Továbbra is a kétkezi, tevékeny munka vitte a vezető szerepet, amely soha nem volt öncélú. Megteremtődött az új típusú foglalkoztató iskola és az igen heterogén összetételű kisegítő iskola. Az utóbbi iskolatípus a rossz magaviseletű, nehezen nevelhető, cigány, ál-értelmi fogyatékos, határeset, túlkoros és debilis gyerekek gyűjtőhelyévé vált. Gyógypedagógiai eszközökkel kellett kezelni olyan eseteket, amelyek olykor-olykor nem tartoztak a szakma hatáskörébe. Ekkor is átsegítette a nehézségeken a gyermekközpontú munkára nevelés, hiszen aki az elméleti órákon gyengébben teljesített, a munkában bizonyíthatott. És fordítva. Kényes egyensúly volt, de működött. Mint ahogy működik azóta is, hogy Révay György nyugdíjba vonulása után (1987.) Kókai Nagy István jelenlegi (kilencedik igazgató) vezeti az intézményt. A '87. esztenbőben „de jure" általános iskolává vált intézményünk, azonban „de facto" továbbra is enyhén és középsúlyosán értelmileg sérült gyermekeket nevelünk. A nyolcvanas évek végén mintha felgyorsult volna az idő, az események bizonyosan. Éveken keresztül 200 fő fölötti növendék létszámmal működött az intézmény. 1990-93. között (a demográfiai helyzet alakulása miatt is) drasztikusan 200 fő alá csökkent a gyermeklétszám. A finanszírozás, a működési lehetőségek miatt is egy újabb kihívással kellett szembe nézni. A hagyományosan fiúotthonként működő intézetnek számolnia kellett a koedukáció
