Gálik András: A Homoki Gyógypedagógiai Intézmény fél évszázada (Tiszaföldvár) / 0767-2002

3 gondolatával. A gondolat nem sokáig vajúdott - bár kezdetben szokatlan volt - kezdtünk megbarátkozni a vegyes tanulócsoportokkal (1992 ). Jelenleg szinte minden osztályunk vegyesen fiúkból, lányokból tevődik össze. Jó látni a kialakuló barátságokat, az olykor ügyetlenül szövődő diákszerelmeket. Persze az ezzel adódó nehézségeket a nevelőgárdának kell tapintatosan kezelni! Nemcsak a nemek eloszlásában történt változás, hanem kor szerint is tágult növendékeink köre. 1994-től óvodai tagozat kezdte el működését. A csemeték tanulnak játszani, készülnek az iskolára. Öröm nézni, ahogy a nagyobb gyerekek szeretik, dédelgetik az apró kis „göröngyöket". Olykor el is kapatják őket. Az általános iskola valójában két iskolatípus. értelmileg akadályozott tanulók általános iskolája; tanulásában akadályozottak általános iskolája. Az utóbbi iskolatípus továbbra is óriási problémákkal küszködik, csak most nem a nemzetiségi hovatartozás okoz gondot, hanem a küldő környezetből hozott rossz minták, a szociális hátrányok. Ezek kompenzálása, egalizálása csupán gyógypedagógiai eszközökkel megint csak nehezen oldható meg. Speciális szakiskola 1991 óta működik Homokon. Az egyik tagozat - készségfejlesztő - az értelmileg akadályozott tanulók részére jött létre. Régebben ez volt a munkára felkészítő tagozat. A mezőgazdasági munkást képző tagozatot a tanulásában akadályozott tanulók alkotják. Dolgoznak a tangazdaságban és az állatok körül. Ok már termelő munkát folytatnak. Állandóan bővíteni kell szakmai tevékenységünket, mindig a feladatok elé kell mennünk. Talán ennek (is) köszönhető, hogy minden évben be tudjuk tölteni az alapító okiratunkban meghatározott 200 fős tanulólétszámot. 1999. szeptemberével gyermekotthon kezdte el működését intézményünkben. Feladatuk a gyermek- és ifjúságvédelmi gondoskodásban lévő gyermekek, valamint az utógondozói ellátásban részesülő fiatal felnőttek életének egyengetése. Az állami gondoskodásban lévő növendékek lakásotthonba történő költöztetése még várat magára. Ez lesz a legközelebbi nagy megmérettetés, ami komoly anyagi és szakmai feladatot jelent minden intézeti dolgozónak. Gyermeket, felnőttet egyaránt próbára tevő időszak ez. Dolgozni és bizakodni tudunk manapság. Bizakodni abban, hogy amit elterveztünk egészség és anyagiak híján ne kelljen abbahagyni. Bízom abban Tisztelt Olvasó, ha erre jársz és meghallod, amint egy csintalan gyermek meghúzza azt a kis harangot, ami régen sorakozásra hívta a gyermeksereget, nem kérdezed meg, hogy kiért szólalt meg. (Adatok és idézetek: Révay György által szerkesztett: Reformgondok a gyógypedagógiában (1-2. kötet) és Kókai Nagy István: 50 éves a Homoki Gyógypedagógiai Intézmény (az évforduló alkalmából kiadásra kerülő 3. kötet) c. munkáiból származnak. G.A.) Gálik András