Gálik András: Rehabilitáció, ahogy a Homoki Gyógypedagógiai Intézetben megvalósul (2002) / 761-2002
3 1. számú táblázat magyarázata (1) Végzett tanulóink a következő középfokú iskolákban tanulliattak. illetve tanulhatnak tovább: Budapest: szakmunkásképző 4, speciális továbbképző 3; Békéscsaba: szakmunkásképző 1, speciális továbbképző 1; Kehi da: mezőgazdasági szakmunkásképző 1; Szolnok: szakmunkásképző 2, speciális szakiskola 1; Jászapáti, Kunhegyes, Nagykőrös, Kunszentmárton: 1-1 szakmunkásképző intézet. Homok: mezőgazdasági speciális szakiskola (1991. évtől) az oszlopban szereplő számok közül az első szám jelzi azokat, akik intézményünkben folytatták középfokú tanulmányaikat. (2) Védőmunkahelyek: a fiatalok munkáját és életvitelét támogatják, segítik. Megyénkben ilyen munkahelyet nem sikerült létrehoznunk. Az általmik létrehozott védőmunkahelyek munkásszálló háttérnek: Budapesten 4 (45 fő a jelenleg itt dolgozó fiataljaink száma): Debrecen (6 fő). 1985-től a védőmunkahelyeket fokozatosan felszámolták. (Ilyen volt pl. Erdőkertes - Téglagyár, ahol 36 tőlünk kikerült fiatal dolgozott.) (3) Az „Egy éb” rovatban jelzett utógondozói intézkedések: Lakáskérelem; Védőmunkahelyről munkába állítás; Szociális Foglalkoztató Intézetből családi háttérbe helyezés és munkába állítás; Büntetésvégrehajtás letöltése után munkába állítás; Családból való kiemelés után munkába állítás; Munkából Szociális Foglalkoztató Intézetbe való helyezés; Állami gondoskodás megszüntetése; stb. Ugyanis akkor, még voltak védőmunkahelyek. Ezek voltak azok a munkahelyek, ahol a fiatal megérezhette saját bőrén a munka nehézségét és annak ellenértékét, s azt is, hogy „meddig ér a takaró”. Egy-egy jóérzésű alkalmazott figyelte az ifjú tevékenységét, pénzbeosztását. Nem tolakodóan, de egyengette sorsát. Végre valami működött, tehát meg kellett szüntetni! Nem kóbor, szélhámos vállalkozóknak kellett volna odaadni a támogatást, hanem ezeknek a munkahelyeknek! Ezek a munkahelyek felérték ésszel azt, amit utánunk mások már gyakorolnak a Lajtától nyugatra. Az eltartott ember csak pénzbe kerül! Ki-ki munkájával hozzájárul a maga eltartásához, az kevesebb terhet jelent az össztársadalom számára. Az önbecsülésről még nem is beszéltem. Minden embernek az a legnagyobb öröm, ha saját maga oldja meg a problémáját. Szakmánk arra predesztinál, hogy mások problémáján segítsünk. Azonban ezt a problémát úgy kell kezelnünk, hogy az érintett saját élményként élje meg a probléma kezelését. A magyar gyógypedagógusok világszerte elismerten jó szakemberek, de mégis a svéd, vagy a francia fogyatékos ember utazik egyedül buszon, vagy vonaton a munkahelyére. Mert van neki! Mert nem úgy néznek rá, mint egy ET-re, mert a társadalomtól nem szeparálták el őket mesterségesen. Ne kelljen bizonyítani, - mint e sorok írójának egy közös fürdőzés során a helyi (tiszaföldvári) strandon egy kedves anyukának, - hogy az értelmi fogyatékosság nem ragályos. Mostanság itt tartunk. Ma már a családi háttér nélkül középsúlyos értelmi sérült növendékeinknek is bizonytalan a helyzetük. Telitődtek a „szociális foglalkoztató” intézetek is. Egyre nehezebb elhelyezni őket. A régi terminológia szerinti kisegítő iskolába járó tanulók manapság más képet mutatnak. Értelmileg homogénebb a szerkezet, de szociálisan nagy a szórás. Megint a gyógypedagógiának kell megoldani más szakmák problémáit. Legfőképpen a szociális gondokat kell kezelnünk, családi problémákkal küszködve. Teljesen mindegy, hogy hol tanul a gyerek, addig is jár a családi pótlék. Bírósági végzéssel utalnak be gyermeket, fiatalkorút, mint egy javító-nevelő otthonba. A tanulóidő kitolása az, hogy 1991-ben beindult a homoki intézményben a mezőgazdasági speciális szakiskola. A „kisegítő iskolát” végzett fiatalok a szociális moratórium mellett szakmát is tanulnak. Az elméleti képzés mellett nagyobb óraszámban már termelőmunkát is végzenek. Önállóan laknak saját lakrészükben (félúton ház), saját maguk próbálják ellátni magukat ennek minden előnyével és hátrányával együtt. Szerencsére az alapfokú iskolát elvégzett növendékeink a speciális szakiskolában folytatják tanulmányaikat. Az iskola elvégzése után még nyomon követhető a sorsuk. Persze ne kergessünk illúziókat! Abban a társadalomban, ahol a teljes munkaképességű ember sem
