Dr. Penksza Károly: A Körös-menti szentély jellegű holtmedrek botanikai vizsgálata (1998) / 0757-2002

nomenklatúráját követik. A társulásnevek adásakor alapvetően Soó (1973) nevezéktanát követtük, cönoszisztematikai rendszerét egyes társulások besorolásakor kiegészítve Pott (1992) és Oberdorfer (1992, 1993) munkái alapján. 4. Irodalmi áttekintés A Körös-Maros köze flórájának kutatása a múlt században elindult. Számos szerzőtől származik szórványos és monográfkus szemlélettel készült florisztikai adatközlés. Borbás (1880) Békésvármegye flórájának megírása mellett később is közöl adatokat (Borbás 1891). Tótkomlós flóráját Jankó (1886) publikálta, melyben 350 fajt közöl. Halász (1889) Makó és környékének flóráját publikálta. Csanád megyében készített florisztikai felmérést Thaisz (1903), amiben 241 fajjal egészíti ki a megyéről az ismereteket. A Körös-Maros közének rendszeres látogatója gyűjtőútjai révén Boros Ádám, aki 1922 és 1968 között 27 alkalommal járt a területen. Boros (1922, 1927, 1960) cikkeiben publikált is számos adatot a területről. Rapaics (1927a, 1927b) nevéhez a Camphorosmetum annuae asszociáció mellett, amelyet Camphorosma ovata ass. névvel írt le elsőként, számos sziki társulásegység leírása kötődik. Soó-Máthé (1938) a Tiszántúl flóráját írta meg, a korábbi irodalmakat is feldolgozva. Kovács és Molnár (1981) Békés megye magasabbrendű növényeit tekinti át. Molnár Z. (1994) Szarvas vadon termő növényeinek adatait adja közre. A florisztikai adatközlés mellett az Alföld növényzetének kutatásában kiemelkedő Tímár munkássága. Tímár (1952a) növényföldrajzi "vázlatot" ad a Délkelet- Alföldről. Ebben a műben a Csanádi löszhátról 757 fajt, továbbá történeti leírást is nyújt. Ő írta le elsőként a Lythr(et)o-Pulicarietum asszociációt a Szeged környéki szikesek iszapjáról (Tímár 1952b). Később a Tiszántúl flórájához közölt adatokat (Tímár 1954). A szikes vizek partján készített zonációtanulmányai 1957-ben kerültek nyilvánosságra. Kiss (1964, 1968) a reliktum löszgyepi területekről közöl adatokat. Bodrogközy cönológiai és talajtani vizsgálatai az egész Alföldre kiteijedtek. A Tiszántúlról Székkutas, Orosháza, Nagylak, Mezőhegyes és Békéssámson szikes területeit vizsgálta (Bodrogközy 1965a, 1965b, 1966, 1980, Bodrogközy és Horváth 1969), melyekben jellemzi az általa regisztrált növénytársulásokat (pl. Astragalo-Poetum angustifoliae, Achilleo-Festucetum pseudovinae, Artemisio-Festucetum pseudovinae pannonicum stb.), ill. szubasszociációkat, részletes cönológiai táblázatok közlése mellett. -7-