Szikszay Mihály: Adatok a jászsági vízimalmok történetéhez (2002) / 749-2002
Szikszai Mihály ADATOKA JÁSZSÁGI VÍZIMALMOK TÖRTÉNETÉHEZ (A tanulmány megjelenését a Jászságért Alapítvány támogatta) A magvak megőrlése, megelőzve a földművelést, régi problémája az emberiségnek. Eleinte a kézi erő volt az egyetlen lehetőség a lisztté alakításra. A termelés növekedése hatékonyabb feldolgozást igényelt. A kézi őrlőkövet a szárazmalom váltotta fel, melyet emberek vagy állatok hajtottak. Az időle múlásával a vizet is hasznosították. A fejlődés újabb állomását a szél, a gőz, az elektromosság energiájának hasznosítása jelentette. Jelen tanulmányban a Jászságban működött vízimalmok történetéhez nyújtunk adatokat. A malmok valaha fontos szerepet töltöttek be az emberek mindennapi életében. A malmokat a magyar ember szent és kiváltságos helynek tartotta. Sokáig olyan menedéknek tekintették őket, ahol még a bűnözőle is oltalmat kereshettek. A malom épületében lopni, káromkodni, szeszes italt tartani, duhajkodni súlyos vétségnek számított. Az egyház és a világi hatóságok gondosan ügyeltek a malmok társadalmi szerepére. A kenyér és az istenség fogalma összefonódott a régi erkölcsi felfogásban. Különös tisztelettel fordultak a malmok mint a kenyér-liszt előállításának helye felé. Az egykori malmok helyének rekonstruálásához a régi utca-, és helynevek adnak támpontot.1 A vízimalmok a víz helyzeti- és mozgásenergiáját hasznosították. I<lét változatuk ismert hazánkban:- hajómalom: nagy folyókon, a parthoz rögzített hajótestben őröltek. A vízikereket a folyó áramló vize hajtotta. Kisebb teljesítményűek voltak, mint az állandó épülettel rendelkező malmok, de helyváltoztatásra is képesek. Oda úsztatták ólcet ahol munka akadt. A Dunán és a Tiszán működtek legnagyobb számban.- vízimalom: állandó épülettel létesített szerkezet. Főként a hegyi patakok és a sekély szélességű folyók mentén épültek.(A XVI-XVII. században a nagy folyóvizeken sokkal kevesebb ilyen kelepek, mint a kisebb folyókon, mivel ezekhez a vizet gátakkal terelték a kerékhez. Gátas malomnak is hívták.) Nagyobb teljesítményűek mivel a stabil építmény miatt akár nyolc kerék is üzemelhetett. Az első magyarországi vízimalmokat a középkorban készítették, de a XIX. sz. végén sem vesztettek jelentőségükből. Szerkezetileg a vízimalmok a következő fontosabb részekből állnak: 1.) Vízikerék: tölgyfából faragott kör vagy sokszög keresztmetszetű tengelyre épültek. A tengelyek keresztmetszete 25-40 cm, hossza 3-6 m között változott. A tengely két végébe vascsapot vertek, melyek tölgyfából készült csapágyakra feküdtek fel. A vízikerekek működésük szerint következő csoportokra oszthatók:- Felülcsapott vízikerék: Ezeknél a víz súlya (helyzeti energiája) hozta létre a forgómozgást.(Főleg hegyi patakokon alkalmazták.) Szabadlapátos, vagy zárt rekeszes változatai ismertek. 1 Takáts Sándor:A magyar malom. Századok. 1907. 143-236 . 191
