Pete István: Tiszaföldvár egyesületi életének 50 éve (1845–1894) (Tiszaföldvár) / 0734-1998

- 18 száma növekedett, de a kiegyezés után több évtizeddel kezdett csak rendeződni az iskoláztatásuk. ^öbb ok miatt, de az iskolaügy szempontjából is érdemes megemlékezni egy országos viszonylatban valószínűleg egyedülálló gazdasági egyesületről. Az előzőekben volt már szó a Podmaniczkyak majorüzeméről, s arról, hogy a földvári jobbágyok a lényeget tekintve nem jobbágyok voltak, hanem bérlők. 1837-ben a martfűi majorüzem területén rekordtermés volt, és János báró segítségül hívta földvári jobbágy-bérlőit. A munkabér 500 csomó /kereszt/ gabona volt. A báró tanácsára ezt a gabonamennyiséget nem osztották szét, hanem egyben tartották /később 31 tehetős jobbágygazda is megtoldotta gabona-adományokkal/ és 1838.márc.12-én aláírták a "Szükség Hombár" alapító levelét. Ez az értelmes parasztemberek által a helybeli lelkészek tanácsaival, később fizetett jogászok közreműködésével irányított testület egészen az államosításig, tehát kb. 111 évig működött megszakítás nélkül. 1867 legelején új alapszabályt alkottak, s ennek első pontja szerint a cél és a rendeltetés: hit és nyelv különbség nélkül a rászorulóknak kölcsön gabonát adni. A kölcsönvevők gabonával törlesztettek s a kamatot is gabonában fizették. Ebben az időben"Tiszaföldvári Községi Takarékmagtár"néven műkő-