Buschmann Ferenc: Lepkegyűjtés a Jászságban / 0641-1996

17 gyüjtőmódszernek számitó városszéli közvilágitást.Elsősorban kezdőkoromban, de alkalomadtán napjainkban is gyakorlom. Sokszor erédményes terület,ugyanis a városi kertek és parkok lombos,gyümölcs és di3zfái,a virágai,gyom és kertészeti növényzete sok faj létét biztositja. Ezzel környékünk lapkefaunájávai összefüggő kérdések elemzésének a végére értem,mostmár térjünk át annak tárgyalására. A paléarctikus nagylepkefaunára jellemző,hogy a genusok nagy többsége,sőt a fajok jelentős hányada is zonálisan el van terjedve mind Európa,mind pedig Szibéria területén.Ez a faunakép a posztglaciális klimaingadozások ideje alatt,s ezek hatására alakult ki. Ezt a nagy folyamatot amelyet a bevezető-részben taglaltam,az egyes fázisokban más-más fajcsoportoknak az előnyomulása illetve visszahúzódása jellemeeté. A fauna eredetének,összetételének és gyakorisági meghatározásának általánosan elfogadott elvi szempontja,egyben kiindulópontja;a társulási viszonyoknak és az ökológiai környezetnek a vizsgálata. A hasonló eredetű és földrajzi elterjedésü, továbbá ökológiai igényű lepkefajok csoportjait fauna-komponenseknek nevezzük. Ennek hazánkra érvényes területi beosztását Varga Zoltán barátom /a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Állattani tanszékének a tanára/ végezte el 1964-ben.Ezt különösen a kisetb területegységek állatföldrajzi felmérésénél lehet hasznositani.Bizonyos egyéni móűnsitással megtűzdelve,de magam is ennek alapján értékeltem azokat az adatokat,melyeknek kutatásaim folyamán a birtokála jutottam. A helyi macrolepidoptera fauna elemzésesorán különös gonddal kellett eljárni.Jászberény környéke ugyanis az Alföldnek egy meglehetősen sajátos része. A fhuna egyaránt áll prématricumi,tisio-crisicumijsőt matricumi hatások alatt. Az egységes besorolás lehetőségét egyes ősi pleisztocéni löszpusztai fajok gyakorisága,és