Buschmann Ferenc: Lepkegyűjtés a Jászságban / 0641-1996

17 és egyéb elterjedési határaik miatt nem is fordulhatnak elő, utóbbiak pedig az alföldi molyhostölgyelőfordulás miatt csak egyes, szinte izolált területrészekre szoritkoznak. Azonban mint mindenütt, itt is van egy kivétel, a Spudaé ruticilla nevü, koratavaszi bagolylepke, melyet 1979. április 3-án fogtam. Valószinülegia gödöllői dombvidék meleg tölgyeseiből jutott el idáig. A kulturterületekre különösen alföldi viszonylatban jellemző közönséges euroszibiriai és nyugat-paléarctikus fajok mellett döntően a nedvesebb élőhelyeket előnybe részesitő lepkefajok vannak túlsúlyban. Nyilvánvaló az összefüggés, hogy az egykori Zagyva-birodalom megszűnését követően és a másodlagos szikesedési folyamatokkal párhuzamosan egyre nagyobbá vált a kultura uralma. így lényeges különbségek, amely a faunaképet döntően megváltoztatta volna, nem alakultak ki. Az élőhelyek egyöntetűen, általánosan leazükültek, melyeket a felszini-ílorisztiicai részeknél taglaltam. Mindezen tényezők előrebocsátásával és figyelembevételével nézzük meg tehát a terület lepkefaunájának jellemzőit néhány példa kiragadásával alátámasztva. En most had ne merüljek bele annak elemzésébe, milyen meggondolások és bizonyitékok alapján tértem el az előbb emiitett Komponensbesorolás mefev alkalmazásától. Shejett vágjunk a közepébe; hat fő csoportositás szerint elemeztem a kutatási terület képviselőit a pályanyertes tanulmányomban, ezeket vegyük sorra.