Kocsis Emília: Gondolkozzunk el egy önkormányzat szociálpolitikájáról! (1996) / 634-1996

37

gépek és műszerek között eltörpült az emberség. A vidékiek ellátása összességében ettől inkább romlott mint javult, hiszen az úthálózat, az útminőség és a mentők száma eközben lényegesen nem javult, nem nőtt. A 80-as évek közepére, így Tiszaföldvár elvesztette az egyik központi funkcióját.

Az egész megyére szóló beiskolázással dolgozik a Gimnázium és Szakközépiskola. A tiszaföldvári polgárok utolsó nagy közös vállalkozása volt a gimnázium létrehozása 1947-ben. Működési feltételeit jórészt adományokból finanszírozták, egyes épületrészét szószerint téglánként szedték össze a diákok és szüleik.

Az alapító okirat szerinti hivatását: "a sötét Tiszazugba elhozni a kultúra világosságát" kezdettől komolyan vette. Talán ezért(1956-ban tanárai és diákjai a forradalom mellé álltak, s e miatt a kádári konszolidáció után szigorúan szemmel tartott intézménnyé vált.

Rossz pontjai számát 1965-től növelte az irodalmi színpad. Vezetője egy frissdiplomás magyar tanár, aki elég bátor és gerinces volt ahhoz, hogy színpadra állítsa ellenvéleményét. Rákosi Gergely: Óriás tök című művével és a Görgőseké színpadi változatával közönsége előtt sikert aratott, de a pártvezető elvtársak szemében nagy szálka lett. Hamarosan jobbnak látta, ha továbbáll.

1966-tól a középiskola új profillal bővült: mezőgazdasági gépszerelő szakközépiskolát indítottak. Hat évet bírt ki ez a nem is szak, nem is közép iskolatípus. 1970-től újabb profilnak az óvónőképzésnek adta át a helyét. A profilváltást megelőzte a vezetőváltás. Ekkor már a pártvezetők is érzékenyek voltak a demokratizmus hiányára. Legalább is annak látszatát szerették volna fenntartani.