Kocsis Emília: Gondolkozzunk el egy önkormányzat szociálpolitikájáról! (1996) / 634-1996
38 Az iskola akkori igazgatója 1956-ban került a helyére. Szerette hangsúlyozni, hogy személyes ismerőse a honvédelmi miniszternek. A 60-as évek végére ez már nem volt elegendő a szakmai hitel és tekintély fenntartásához. Nagyszabású vizsgálat bizonyította, hogy vezetési stílusa nem demokratikus és ezzel árt az iskola szellemének. Utódja, a vizsgálatot vezető konstruktív, menedzser-típusú ember, aki a kapcsolatai révén megszerezte az óvónőképzés jogát. Kivívta ezzel mind a megye vezető középiskoláinak, mind a felsőfokú óvónőképzőknek a haragját. A tiszaföldvári gimnázium viszont ezzel egy olyan képzéshez jutott, amely több mint húsz évig az egész megye területéről, sőt olykor-olykor még a szomszéd megyékből is vonzott tanulókat. A tanári kar sok-sok munkával országosan is élvonalbeli képzéssé tette ezt az iskolatípust. Ebben az időben a középiskola a Járási majd a Megyei Tanács irányítása alatt működött, de a község vezetőit is sikerült megnyerni ezen innovatív vállalkozásnak. Nemcsak továbbtanulási lehetőséget jelentett a falu fiataljainak az óvónőképzés, hanem 1978-tól a gyakorlóóvodában 100-120 tiszaföldvári óvodásnak lett helye. Mintaszerű körülmények között, a legmodernebb módszerekkel nevelték őket a lelkes, fiatal óvónők. Az óvoda felépítésében és a működés beindításában jelentős közösségi erőfeszítések is segítettek. A telket a Községi Tanács, az első félév bérköltségét a Gimnázium saját költségvetéséből biztosította. A községi szolidaritás ezen gesztusa talán azt jelzi, hogy az óvoda- és iskola-állító polgárok unokáiban tovább él a gyerekcentrikus gondolkodás. A húsz év alatt kikerült többszáz középfokon végzett óvónő betöltötte a megyében az üres óvónői állásokat - felszámolva a képesítésnélküliséget - és nagyrészük játszva elvégezte a felsőfokú óvónőképzőt.
