Kocsis Emília: Milyen szociális intézmény kell nekünk? (Tiszaföldvár, 1993) / 0611-1995

- 6 2. Hol élünk? Hogyan élünk? Tiszaföldvár a Közép - Tiszavidék jelentős települése. A nagy kiterjedésű és nagy népességű alföldi falvak közé tartozott. 1993. január 1. óta város. A Tisza morotvái által határolt magas térszín már a bronzkorban is lakott volt. Középkori emlékeit eltörölte a törökdúlás. Az újjáépítés után, különösen a XIX. században és a XX. század első felében egyre jelentősebb központja lesz környezetének a település. A szabályozások, majd a megszilárdult dualista gazdaság új lehetőségeket hozott a nagybirtokosoknak és a parasztság meggazdagodott felső rétegének. A jó földeken elsősorban gabonát termeltek és az állatok ellátásához szükséges takarmánynövényeket. A XVIII. század végétől a déli területek homok vidékén szőlőt és gyümölcsöt telepítettek. Különösen a nagybirtokokon találkozunk fejlett és sokoldalú agrártermeléssel. Mindez elvezet a település polgáriasodásához, a civil társadalom erősödéséhez. Az 1830-36 közötti aszályos, ínséges idők nagyon megviselték a község lakóit. 1837-ben a bő termésből báró Podmaniczky János felajánlott a községnek 500 mérő (hektoliter) gabonát és 2000 Ft-ot. Ez lett a "Szükség Hombár", későbbi nevén a "Polgári Társulati Alap" kezdőtőkéje (Szabó Gy. 1938). Szükség esetén a megbízható (akinek van annyi földje, hogy az új idején a kölcsönt és kamatját vissza adja) lakosság innen kölcsönözhet gabonát. A felszámított kamat 10-12 %-os volt.