Asztalos Árpádné: A tiszazugi szőlőskertek társas élete (1991) / 0607-1995

- 4 Okleveleink a XV. század közepén tesznek a helységről első ízben említést. Thyzafewdwar és a hozzá tartozó Marthjenő községgel együtt mint a dunaföldvári apát tulajdona. A török hódoltság alatt sürün változtak a kisnemes birtokosok anélkül, hogy akadt volna közöttük olyan, aki na gyobb befolyást gyakorolt volna a falu életére. Az örö kös zaklatás, a török pusztítás miatt a jobbágyok elmenekültek, igy a község elnéptelenedett. 1728-ban a település gróf Podmaniczky János kezébe kerül, ezzel uj korszak nyílik a földvári jobbágyok és a település életében. A széles látókörű gróf felvirágoztatja a lepusztult tájat, melyből busás hasznot húz és igy biztosítja a település fejlődését is. Visszahívja a Túrra és Törökszentmiklósra elszökdösött jobbágyokat és nagyszámú tót ajkú jobbágyokat telepit a községbe. Soós Imre adatai alapján 1730-40-es években már telepitettek szőlőt a jobbágyok, ugyanis tíz évi adómentességet kaptak a telepítésért. A Podmaniczkyak idején Földváron jelentős volt a juh, a szarvasmarha állomány és híres volt a földvári ménes kiváló lovairól. ( 1. számú melléklet )