Asztalos Árpádné: A tiszazugi szőlőskertek társas élete (1991) / 0607-1995

- 5 Podmaniczky a földvári uradalom gabonatermését 60 köbölről 1000 köböl vetőmagig fokozta. 1820-ban szőlőt telepített a földvári homokra, ekkor alakult ki az úgynevezett "Aranykert". ( 1820-ban a bort akőnként ( 56,6 liter ) 6, illetve 4 forintjával adták. ) A Podmaniczkyak ellenőrzése alatt álló Földvári-Vezsenyi rév nagyon kiépitettnek számított a kor viszonyaihoz képest és Tiszaföldvár szerepkörét, népességnövekedését nagymértékben meghatározta. De Földvár mégsem tudott várossá fejlődni jelentéktelen ipara miatt és gátolta az is, hogy a közeli Mezőtúr áruival ellátta a Felső-Tiszazugot . Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában fontos adatokat találunk Földvár községről: " Népessége 4000 lélek, kik közt 3250 ref., 630 ágostai, 120 róm. katolikus, 185 földes gazda, 395 zsellér, 130 lakó, 57 kézműves. Az ágostaiak tót eredetűek ugyan, de már mind egyházukban, mind tanodájukban a magyar nyelv divatozván, elmagyarosodtak. 1845-ben a tagosítás megtörténvén, egy tagban hasíttatott ki 61 második osztályú úrbéri telek, ismét 12 alapítványi telek, továbbá ezek és 395 házas zsellér részére 1928 hold száraz és szikes, 1853 hold vizjárta, nádas és több részben használható öszszesen 3781 hold közlegelő.