Őze Sándor: A tiszazugi térség idegenforgalmi koncepciója (1995) / 604-1995
7 5. / A TISZAZUG FLÓRÁJA A felszí'ai megosztottsággal egyezően a kistáj növénytakaróját is kettősség jellemzi. Homokos területei az Alföld flóravidékének a Duna-Tisza közi flórajárásához, mig az ezt körülvevő részek a Tiszántúl flórajárásához tartoznak. Az ősi természetes növénytakarót a két folyó mentén ligeterdők és mocsári növényzet a löszhátakon, löszsztyepprétek, a homokos vidékeken erdős sztyepp növényzet jellemzik. Az ártéri növényzet mára a folyók hullámterére és a mentesített területek szikeseire korlátozódik. Az alacsonyabb fekvésű ártereken ártéri rétek és füz-nyár ligeterdők, a magasabb szinteken tölgy-kőris-szil ligetek találhatók. A holtágakban - eltérő koruk miatt - jól megkülönböztethetők a szukesszió különböző állomásai. A szikes területeken a szikes füvespusztai növényzet terjedt el. A löszfelszineken az agrárkulturák dominálnak. Visszaszorult a homoki vegetáció is, de a homoki rozsnak gyep, a homokpuszta gyep és a zárt homoki tölgyes nyomai még napjainkban is fellelhetők. Állatföldrajzi szempontból a Tiszazug az Alföld faunakörzetének nagyalföldi faunajárásába sorolható. A gereinces fauna nem mutatja azt a kettősséget, amely a flóra alapján várható lenne. A gerinctelenek között azonban igazri homoki fajok is létezhetnek. 6. / VÍZRAJZ A Tiszazugot két nagy folyó, a Tisza és a Körös fogja közre. A két folyó középszakasz jellegű, emiatt hajlamos a tulfejlett kanyarulatok (meanderek) létrehozására. A folyószabályozási munkák során a múlt század második felében a legnagyobb kanyarulatokat átvágták, de mindkét folyó lefutása ezután is kanyargós maradt. A folyók áradásai hajdan több kilométer széles ártereken futottak szét, ma a gátak közötti hullámterekre korlátozódnqk. A Tiszazugnak nincs jelentősebb önálló vízfolyása. Területén csupán öntöző és belvizlevezető csatornákat, illetve a fel-
