Őze Sándor: A tiszazugi térség idegenforgalmi koncepciója (1995) / 604-1995
6 3./ TALAJADOTTSÁGOK A Tiszazug talajai három fő csoportba sorolhatók. Az egyik csoportba a folyók ártéri üledékein kialakult öntéstalajok, a másikba a löszhátakon létrejött raezőségi talajok, a harmadik csoportba pedig a dunai hordalékból képződött homoktalajok tartoznak. Igen jelentős a szikesek aránya, amelyek egyik részét művelik, más részét legelőként hasznosítják. Kisebb foltokban futóhomokos területek is előfordulnak. 4./ IDŐJÁRÁS A Tiszazug hazánknak a meleg, mérsékelten forró nyaru és emiatt igen száraz körzetébe esik. Felhozottsége igen csekély, értéke 50 % körül alakul. Napfényellátottsága kedvező, a napsütéses órák száma éves átlagban meghaladja a 2000 órát. Hőmérséklet viszonyai igen szélsőségesek. A januári középhőmérséklet alatta marad a -2 C*-nak, a júliusi viszont meghaladja a 21,5 C'-ot, A Tiszazug hazánk egyik legszárazabb vidéke. Az évi csapadék átlagos mennyisége 522 mm, de egyes helyeken még az 500 mm-t sem éri el. A legcsapadékosabb hónap a junius (átlaga 65,3 mm) a legkevesebb csapadék viszont az év első negyedében, illetve szeptemberben hullik. A meleg nyár és a csapadék hiánya miatt a terület vízháztartása negativ, ez azt jelenti, hogy többet tudna elpárologtatni, mint amennyi csapadék hullik. A vízhiány ezért igen jelentős, átlagosan 175 mm/év. A Tiszazug felszínét kettős hatás alakította ki. A felszín öregebb képződményei - a futóhomokos és lösszel borított homokos területei - valójában a Kiskunság Tiszántúlra került részeinek tekinthető^ az ezt körülvevő, iszapos löszzcl és holocénkori öntésképződményekkel takart részei viszont tipikusan tiszántúli képet mutatnak.
